Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 210-213. (Budapest, 2010)

TANULMÁNYOK — ARTICLES - Dörnyei Sándor: „A közjó iránt példás buzgóságú" Cseresnyés Sándor

Dorn

ÿe¡ S.: ,, A közjó iránt példás buzgalommal" Cseresnyés Sándor 135 1831. július második felében családostól visszatérhetett Szegedre. Ott aztán kisfiával mindketten átestek a kolerán. Toldÿ Ferencnek írt következő, augusztus 12-i levelében ugyanis azt írta: ,.

Julius 31 és Augustus 1-én közel 18 órákig keserves cholerát állottam ki. Kisfiam 7 Augustus ok nélkül halálnak vált és iszonyú hányás-laxa között itt akart hagyni."

1

9 Mint Csongrád megye tiszteletbeli főorvosát a járvány idejére „koleraorvosnak" rendelték ki egy Szeged közelében fekvő helységbe, a ma Szerbiához tartozó Horgosra. „Én egy Horgos nevű helyre 3000 embert őrizni rendeltettem 4

l

k Augustusiul óta" - írta Tolđÿnak a fenti levélben. Bálint Nagy István a Csanád megyei kolerajárványokról szóló könyvében

8

0 Reiznerre*

] hivatkozva azt írta, hogy Cseresnyés „oly sikeresen alkalmazta gyógymódját, hogy Horgoson ... egyetlen áldozata sem volt a kolerának." Bálint Nagy a levéltári iratok tanulmányozása alapján arra a megállapításra jutott, hogy Cseresnyés „esodacseppje" közönséges citromfűből (

Melissa officinalis) készült Spiritus aromaticus" volt. Cseresnyés gyógymódjáról azonban pontosabbat tudunk meg magától, a kollégájának, az akkor még orvosként is működő Toldi Ferencnek írt fentebb idézett levelében ugyanis büszkén újságolta: „Van máig azaz 12. Aug. 82 betegem és egygyet sem veszték el. Müller szerint együgyű apparatusom között az Ipecacuanha a jő. - Néha Visçum¤ dosi rej'racta, külső képen jószágų borogatás - kámforos pálinkával acetum aromaticummal fokhagymával dörzsölés forró homok, Herbaté etc. Hoffmann csepp Laudan. ... Egyszóval cura individuális miként a hányását laxáját megállítottam. " De beszámol arról is, hogy a lakosság közt elterjedt a rémhír, hogy a doktorok mérget adnak ételben-italban. Ezért minden orvosságot először magának kell megkostólnia, hogy megcáfolja az ellenséges híreszteléseket. Egy később, 1848-ban írott kérelmében említette „még 1831-ben a cholera háborúban eltörött lábam szárát",

8

2 Ez a baleset feltehetően a fenti levél megírása után, tehát 1831. augusztus 12-ét követően történhetett, hiszen Tolđÿnak nem említette. Fülészeti könyve Még makói működése alatt írta meg legjelentősebb és az utókor által is leginkább méltatott művét A hallás élőműszereiről*

1 Új állomáshelyére érkezve hamarosan hozzáfoghatott ennek a könyvnek a megírásához. Az ajánlás (Makó, 1829. ápr.) szerint: ,y4 munkához szokott lélek ugyan ha sérült is dologhoz lát a nélkül, hogy tudná, mikor, kinek és hol fog, vagy fog é, nem é használni? Ilyes kérdések között szerkeztetém én ezen könyvecskét ez előtt mintegy négy esztendőkkel, és eltevén őt, várván Horátz szerént a nonum prematur in annumot." Ezek szerint 1826 és 1829 között készülhetett a szöveg legnagyobb része, ezt azonban később még kiegészíthette, javíthatta, bővíthette. A 118. lapon ugyanis 1830-i, a 96. lapon pedig 1831-i és 1832-i eseteket is említett. Ezek a későbbi „csiszolások" azonban a munkának csak javára váltak, alaposabbá, pontosabbá és hitelesebbé tették az egyes részleteket. 7'' Lásd a 75. jegyzetet. 8

0 Bálint Nagy István: Kolerajárványok Csanád vármegyében. Makó, 1928. 88. 8

1 Reizner János: Szeged története. IlI.köt. Szeged, 1900. 181-183. 8

2 Veszprém Megyei Levéltár. Köz-és kisgyűlés jegyzőkönyvek, 1848. 8

3 A hallás élőműszereiről, hallásról, ezeknek bajairól s orvoslásokról. Veszprém, 1832 nyom . Számmer Alajos. 119 p.