Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 210-213. (Budapest, 2010)

TANULMÁNYOK — ARTICLES - Pásztor Emil: A koponya anatómiája - Anatomy of the Scull

116 Comm. de Hist. Artis Med. 210—213 (2010) Lenhossék harmadik tanulmánya a koponya torzulásáról/torzításáról (craniosynostosis) szól.'

3 Ernst von Baer (1792-1876) észtországi antropológus krími ásatásai során torzított koponyákat talált. A koponyákon észlelt elváltozásokat kezdetben veleszületett fejlődési rendellenességeknek tartották. Később az is bizonyossá vált, hogy a koponyák torzítása, mesterségesen is lehetséges. Dél amerikai társadalmakban, Peru és Mexikó balzsamozott hullái között találták a főrangú családok gyermekeinek ilyetén megjelölését. A homlok előre domborodó és felfelé haladó, hasonlóan a nyakszirti tájon is, a koponyaboltozat így magasra nyúlik. Lenhossék szerint az ilyen koponya: „a fejnek egy magasabb értelmi kifejezését és egyenes tartásnál egy bizonyos büszkeséget kölcsönöz"

5

4. Az orrháttal egy vonalba eső homlokot, meredek nyakszirtet és magas koponyaboltozatot ma is a klasszikus görög-római szobrokon észlelhetjük. Vámbéry Armin (1832-1913) nézete szerint a Kaspi tenger melletti nomád türkömannokná] észlelt koponyatorzítást a koponya kétoldali összenyomásával érték el. Voltak olyan népcsoportok, amelyek durva, félelmet keltő koponyatorzítást próbáltak létrehozni, az ellenség megijesztése céljából. A gézpólyákkal történő csavarás, vagy a fej deszkalapok közé szorítása volt a leggyakoribb technika. A varratok elmeszesedése okozta koponyatorzulás csak többszörös és komplikált műtétekkel változtatható vagy szüntethető meg. Lehossék tanulmánya új adatokat nem tartalmazott, de az tények pontos ismertetése és feldolgozása valamint a közlemény nemzetközi összehasonlításban is terjedelmes volta azt eredményezte, hogy az 1882-ben Budapesten, 1886-ban Bécsben is megjelent, németül. Lenhossék ötödik előadása a progen koponyákról szólt.'

5 1868-ban a göttingeni elmegyógyintézetben dr.Meyer pszichiáter három visszataszító arcú elmebetegre lett figyelmes. A betegek az alábbi elváltozásokat mutatták: 1. igen nagyfokú prognatizmus, vagyis rendkívül előre álló alsó állkapocs, mely keskeny, hegyes állcsúcsban végződik; 2. az állkapcsok záródásakor a ferdén hátrafelé álló alsó metsző és szemfogak fedik a felsőket; 3. keskeny és lapos arc, lelógó pofák, előre és oldalra domborodó terjedelmes agykoponya; 4. a kidomborodó homlok mögött a koponya végig lapos; 5. messze, hátra álló fülek; 6. lelapított meredeken álló nyakszirtcsont; 7. a súlyos fej előrebillenését megakadályozására, a nyaktól a koponya hátsó részén tapadó erős, elődomborodó inas köteg. Lenhossék a kérdés tisztázásra olyan összehasonlító témájú vizsgálatot végzett, hogy egy elmebeteg és egy épelméjű magas kultúrájú progen egyén, valamint egy pálos szerzetes normális alakú koponyáján végzett 77-77 mérést és számolt indexeket. Az elmebeteg és az épelméjű progen koponyák értékelhető mérésbe i eltéréseket nem mutattak. Lenhossék Mihály A Lenhossék dinasztia legaktívabb és legeredményesebb tagja volt Mihály. Orvosi diplomát 1886-ban szerezett a pesti egyetemen. Két évvel később már magántanári címet nyert az egyetem anatómiai tanszékére. Előadónak hívták a bázeli-, a würzburgi-, és a tiibingeniegyetemekre az anatómia tanítására. 1899-től 1934-ig a pesti egyetem anatómiai tanszék" Lenhossék József: A mesterségesen eltorzított koponyákról általában. Bp., MTA, 1878. 137 p. 1

4 u.o. 43.p. 1

3 Lenhossék József: Progén koponyák. Bp., MTA, 1885. 68 p.