Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 206-209. (Budapest, 2009)
TANULMÁNYOK — ARTICLES - Kapronczay Károly: Az orvostörténelem, mint önálló szaktudomány
34 Co nim. de //ist. Artis Med. 206—209 (2009) az oktatás állt érdeklődése középpontjába. Sajnálkozva említi, hogy Bulgária, Csehszlovákia, a Német Demokratikus Köztársaság, Finnország, Írország, Magyarország, Portugália és a Szovjetunió esetében nem sikerült adatokat szerezni. Az előbbiek ismeretében a Magyar Orvostörténelmi Társaság 1976. október 28-án tartott közgyűlése Orvostörténelem-Oktatási Tanulmányi Bizottságot hozott létre, hogy kérdőíves módszerrel kísérelje meg felmérni az orvostörténelem oktatásának helyzetét világviszonylatban. A Bizottság tagjai: Antall József, Némethy Ferenc, Kapronczay Károly, Huszár György, Birtalan Győző, Karasszon Dénes, Ringelhann Béla, Szodoray Lajos, Takáts László, Zalai Károly, Szállási Árpád, Pittrolffy Szabó Béla, Fráter Lóránd, stb.... Az Orvostörténelem-Oktatási Tanulmányi Bizottság állandó tagjai között részben a kérdéssel foglalkozó, részben az orvostörténelemben jártas, tapasztalt egyetemi oktatók kaptak helyet. Tervbe vették, hogy a Bizottság a szükségnek megfelelően állandó tagjain kívül további szakértőket is bevon a munkájába. 4 4 A Bizottság által kidolgozott kérdőíveket 1976. november 1-én küldték szét I 14 államba, összesen 1045 egyetemtől és intézettől vártak adatokat. A 14 kérdést tartalmazó kérdőív angol, német, francia és orosz nyelven készült el, a címlistát az Europe Publications Limited (London) kiadásában megjelent The World of Learning c. kiadvány 1974/75. évi kötetei alapján állítottuk össze, amelyek elvileg valamennyi tudományos és oktató intézmény címét és rövid leírását tartalmazták. A felmérésnél figyelembe vettük mindazokat az egyetemeket és intézeteket, ahol orvos-, gyógyszerész-, állatorvos- és tudománytörténeti oktatás létezett. A kiadott levelekből (1045) 12 rossz címre ment (1.1 %), pozitív válasszal 143 (13.7 %), negatív válasszal 143 (13.7 %) érkezett vissza. Nem válaszolt 747 (71.5 %). Az előbbiek szerint értékelhető válasz 286 kérdőívre érkezett (27.4 %), míg a válasz nélküliség sem feltétlenül jelent negatív választ, hiszen más forrásból (folyóiratok, egyetemi brosúrák, levelezés stb.) számos olyan intézményről tudunk, ahol folyik (folyt) az orvostörténelem oktatása, csak éppen kérdőívüket nem küldték vissza. 4 5 A nemzetközi felmérés alapján - a különböző rendszerek sajátosságai következtében nem könnyű összehasonlítani az oktatás minőségét. Megállapítható lett, hogy az orvostörténelem oktatása kötelező formában 45 ország összesen 81 egyetemén történt. Természetesen nehezen volt értékelhető az oktatás időtartalma, erre hiányosan és ellentmondásosan adtak választ, illetve a színhelyre adott válaszok is homályosak voltak. (Intézet, tanszék, szeminárium, stb.). Világossá vált, hogy az oktatás „színhelyei" (intézet, tanszék, stb.) zömében az 1950-es évek elején szerveződtek. Talán a dél-amerikai adatok jelentettek újat, hiszen ezek nem szerepeltek Miller és Cassedy felmérésében. A magyar felmérés adatai nem sokban különböztek Miller-Cassedy felmérés eredményeitől, csupán abban, hogy az un. „keleti blokk" adatai itt teljességben megjelentek, szemben az előzőekkel, akiknek nem válaszoltak. (Bizalmatlanságból vagy egyszerűen nem érkezhetett meg hozzájuk az kérdőív.) A Bizottság az akkori helyzetet a következőkben értékelte: „Nyugodtan megállapíthatjuk, hogy olyan feszes és kialakult tanrendszerű egyetemi oktatás mellett, mint a hazai, nem találhatunk még egy országot, ahol az orvostörténelem előadása gyakorlatilag hiányzik a kötelező tantárgyak sorából. Ez annál is súlyosabb probléma, mert a társadalomorvostan és az egészségügyi szervezéstan történeti alapjai hiányoznak ennek következtében. De aka4 4 Lásd az előző jegyzetet. MOT elnökségi iratai 1976. 4: 1 MOT Levéltár a felmérés dokumentációi. 1976.
