Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 206-209. (Budapest, 2009)

TANULMÁNYOK — ARTICLES - Simon Katalin: A pesti egyetem Orvosi Kara a reformkorban (1825-1848)

Simon K.: A pesti eg

s'etem Orvosi Kara a reformokorban 97 évben kérte, hogy a sok munkára való tekintettel nevezzenek ki mellé egy asszisztenst, akivel a boncolásokat lehet majd végezni. A poszton az államorvostan és a kórbonctan tanszéke osztozott, azaz a segédnek mindkét helyen segítenie kellett a tanárnak. A kezdeti szerény kéréssel ellentétben az 1847-ben létrehozott asszisztensi álláshoz még fizetség is járt.

2

8 A reformkorban az alábbi új tankönyveket vezették be a sebészet oktatásában. A bonctanban a göttingeni Hempel és a strassburgi Lauth munkáját tették kötelezővé (

Anfangsgründe der Anatomie, 1830/1831-1847/1848, illetve Neues Handbuch der praktischen Anatomie, 1836/1837-1847/1848). Az államorvostan oktatásába az 1842/1843-as tanévtől vezettek be új tankönyvet, az erlangeni Menke Lehrbuch der gerichtlichen Medicin című müvét.

2

9 Sebészetből három új tankönyv jelent meg, a heidelbergi Chelius, a bécsi Hctger és végül a pesti orvos, Réczey

3

0 müve - utóbbi a német mellett magyarul is/

1 Magyar nyelvű tankönyv volt a szülészeten is I 835/1836-tól, Haulik pesti orvos Bábaság című munkája.'

2 A tanárok többsége saját kéziratai alapján oktatta a sebészhallgatókat. Például Bugát Pál az elméleti orvostanra (1825/1826-1847/1848), Gebhardt Ferenc a belgyógyászatra (1823/1824-1833/1834), Böhm Károly után Rupp János az államorvostanra (1817/18181842/1843, ill. 1845/1846), Hoffner József és Zlamál Vilmos az állatorvoslásra (1830/1831-1840/1841, ill. 1847/1848) és végül, de nem utolsó sorban Veleczky János után Stáhly Ignác a sebészetre (1812/1813-1840/1841, ill. 1830/183 l-l 833/1834)" Az oktatás tömegessé válásával kezdett elterjedni a magánóraadás intézménye/

4 1830ban Wekerle György nyerte el ezt a jogot, aki egy évnyi bécsi gyakorlat után Pesten oszthatta meg tapasztalatait a női- és gyermekbetegségekkel kapcsolatban. Wekerle 1 835-ben beszékének élére, aminek elén 1874-ig állt. 1849-1860 között ismét a kar jegyzői tisztét töltötte be. Az 1860/1861-1862/1863-as és 1869/1870-es tanévek során dékán, 1866/1867-ben rektor volt 1869-ben alelnöke, majd elnöke volt az Országos Közegészségügyi Tanácsnak, ugyanettől az évtől a Magyar Orvosi Könyvkiadó Társulat elnöke. 1861-ben a negyed- és ötödéves orvostanhallgatók támogatására alapítványt hozott létre. SOTE Lt. l/f I. kötet 166. p. 615. ssz.. Id.: HŐGYES, 1896. 71., 169-170., 854. és GYŐRY. 1936. 432-434., GORTVAY, 1953. 205. 2

X Rupp kérésében eredetileg megelégedett volna azzal, ha ingyenes állásként hozzák létre a posztot. Id. :GYŐRY, 1936. 464. 2'

J A Uenke-féle tankönyvet az 1847/1848-as tanévig használták. Id.TIŐGYES, 1896. 117-119. A SOTE Promotiós köteteiben egyetlen Réczey vezetéknevü orvosdoktor szerepel ebből az időszakból, egy bécsi származású, 1837-ben vizsgázott ovos- és scbészdoktor, Réczey Imre, aki azonos Stáhly Ignác, majd Balassa János tanársegédével. Disszertációját a húgykőmorzsolásról írta (De lithotripsia). SOTE Lt. l/f 1 kötet 256. p. 894. ssz. és 267. p. 923. ssz., ld :GORTVAY, 1953. 190. 3

1 Chelius: Handbuch der Chirurgie (1830/1831-1847/1848), Hager: Chirurgische Operationen (1834/18351837/1838) és Réczey: Grundzüge zur Lehre der operativen Chirurgie (magyarul: A sebészi míitan alapvonalai, 1838/1839-1847/1848). Id.: I IŐGYES, 1896. 120. 3

2 Egészen 1847/1848-ig használták. ld.:I IÖGYES, 1896. 121. 3

3 I IŐGYES, 1896. 122. '

4 llőgyesnél a nyilvános rendkívüli tanárok, címzetes rendkívüli tanárok és a szabad előadók és magántanárok között találhatjuk az ilyen óraadókat. Az elsőbe korszakunkból egyedül Arányi Lajos tartozik, a másodikba Stockinger Tamár, Nedelkó Döme és Schöpf Ágost - utóbbi mint a gyermekgyógyászat előadója az 1847/1848as tanévtől. A szabad előadók és magántanárok közé tartozott Wekerle György, Brauer József (az 1834/1835-ös tanévtől a parabolanológia, gyermek- és nőgyógyászat előadója), Schcdcl (Toldy) Ferenc, Schöpf Ágost, mint az orvostörténelem (histona pragmatica medica et chirurgica) szabad előadója, valamint 1847/1848-tól Pomutz Szilárd és Wagner János. Előbbi az elmegyógyászatról, utóbbi az „ép- és hosszélettan"-ból tartott órákat. Id.: HŐGYES, 1896. 74-75.