Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 206-209. (Budapest, 2009)
TANULMÁNYOK — ARTICLES - Varjassy Péter: Hunyadi Mátyás uralkodásának hazai orvostörténeti emlékei
Varjassy P . : Hunyadi Mátyás uralkodásának hazai orvostörténeti emlékei 69 hogy az érsek még inkább szembe került a királlyal. 1471-ben vezetésével összeesküvést szerveztek az uralkodóval szemben. A király azonban úrrá tudott lenni a helyzeten. A megtört főpapot végül Esztergomban tartotta felügyelet alatt, aki 1472-ben meg is halt. Megjegyzésre méltó, hogy Vitéz János bíboros érsek a nevét nem a mai ismert formájában használta, a korabeli írásos forrásokban vagy Joannes de Zredna vagy Joannes Archiepiscopus Strigoniensis néven szerepel. Vitéz János nemcsak a hazai humanizmus kiemelkedő képviselője volt, határainkon túl is méltán aposztrofáltak „lux Pannoniaé' néven. Vitéz János halálában magas életkora, s az átélt meghurcoltatások mellett szerepet játszhatott sok szenvedést okozó hólyagköve. Erről Galeotto Marzio (1427-1497?) tudósított De homine libri duo című müvében. Ezt a félig orvosi, félig bölcsészeti témájú könyvet 1471-ben, Budán írta, s magának Vitéz János esztergomi érseknek ajánlotta. Galeotto Marzio értett a medicinához, orvosi stúdiumot is végzett Padovában, noha mi inkább a szellemes reneszánsz szépírónak ismerjük. A hólyagköről írott részben olvashatjuk az alábbi sorokat, melyek magyarra fordítva a következőképpen hangzanak: „Noha ez a betegség gyakran betegít meg nag}' embereket, leginkább mégis János esztergomi érseket támadta meg. ... És noha felette szenvedett hólyagkövével, a könyvek gondozását, a tudományokban való gyönyörködést, a tanult férfiaknak támogatását, az állam kormányzását (aminek ugyanis több királyságnyi terhe nehezedett rá) soha sem hagyta félbe, sem háttérbe nem szorította, amely tényt magam láttam. Nem vagyok képes ezt a betegséget eléggé becsmérelni, mivel a tudományoknak a maga nemében egyedüli pártfogófát olyan nagyon megviselte. " (MARZIO 1517) Az elbukott összeesküvés Vitéz János mellett elsősorban unokaöccsét, a pécsi püspököt és európai hírű költőt, Janus Pannoniust (1434-1472) érintette még tragikusan. Janus Pannonius Itáliában végezte tanulmányait, s a nagy tehetségű ifjút megérdemelt karrier várta a királyi udvarban: pécsi püspök, titkos kancellár lett, majd a szlavón báni címet is elnyerte. A király elleni összeesküvésben ő is részt vett, ezért menekülnie kellett. A tuberkulózis miatt súlyosan beteg költőt menekülése közben, egy fellobbant tüdőgyulladás következtében érte a halál a horvátországi Medvedgradban, 1472. március 27-én. Janus ifjúkorától fogva beteges, gyenge alkatú volt. Legvalószínűbben lassan progrediáló tüdőbajban szenvedett, erről tanúskodnak versei is. Betegsége még Itáliában kezdődhetett. Egyik 1458-as versében már felfedezhetjük a tüdőtuberkulózis lázzal, gyengeséggel járó tüneteit. 1458. június 9-én egy gyógyító hatású itáliai forrás nimfájához írt verset. Ennek címe: Az olasz nimfák legdicsőbbikének, Feronia istennőnek. Ebben olvashatjuk az alábbi sorokat: „ ...oltsdel bensőm-szikkasztó szomjamat, oltsd hamar el! Testbeli máglyától ment meg ez isteni víz! S gyomrom sem fordul, bár jócskán nyeltem a kortyot, s izzadtság se ragyog tőle a homlokomon. Könnyű enyhülelet bűvölsz a szegény kimerültbe, s meggyógyítod a láz-törte nehéz beteget".
