Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 206-209. (Budapest, 2009)

TANULMÁNYOK — ARTICLES - Józsa László: Fogápolás, fogbetegségek és fogászati beavatkozások az ókorban

Józsa L.: Fogápolás, fogbetegségek és fogászati beavatkozások az ókorban 45 Egyiptomban a papok és az uralkodó család körében a középbirodalom idején (Kr. e. 2040-1785) terjedtek el a szájpasztillák, amelyeket illatos gyantákból, mirhából állítottak össze, s ha nem is óvtak a szuvasodástól, a leheletet kellemesebbé tették. Az ókori zsidóság körében az asszony szájszaga elegendő indok volt a férjnek a válásra. A rómaiak átvették Egyiptomból a lehelet-illatosító pasztillákat, a fogvájó és fogkefe használatát (BERGHULT 2001) és naponta legalább egy alkalommal szájöblítést végeztek. Szájszag ellen ánizs őrlemény és mirha fehér boros oldatával öblögettek, a folyadékot hosszan a szájukba tartva. Catullus (Kr.e. 84-54) „Csóklopás" című verse így szól: ,, Megcsókoltalak, és te azonnal mostad a szádat. Féltél, megfertőz ez a csók, jaj, mintha utolsó kurva büdös nyálát szívta be volna a szád" (Csehy Zoltán fordítása) Nikarkhosz (Kr. u. I. század) görög költő sokkal durvábban szól a szájszagról a Javaslat egy tudományos konferencia témájául című epigrammájában: ,, Mondd hol a szád, hol a hátsód? Eppúg\> bűzlik a két rész. Ebben a kérdésben döntsön a bölcs tudomány ! írd föl s címkézd meg, hol a segg, hol a száj, ugyanis nem tudhatom én, szólsz, vagy fingasz-e épp, Theodor. (Csehy Zoltán fordítása). Ellentétben az egyiptomiakkal és mezopotámiaiakkal, — akik tudomásul vették társaik rossz fogait, foghiányát, kellemetlen szájszagát, Rómában, valamint az etruszkok körében e hiányosságok társadalmi hátrányt jelentettek. A férfiak és nők kapcsolatában kifejezetten előnytelennek tartották. Egyiptomból ered a fogvájó használata is. Kr. e. 2500 körül kezdték igénybe venni az ételmaradékok eltávolítását szolgáló fa-, vagy fémpálcikát, a fogpiszkáló ősét (CUVELAND és mtsa 1962). Fém fogvájó „készleteikbőr néhány (díszes) példány fennmaradt. Feltehetően az egyiptomiaktól tanulta meg az ókori zsidóság a fából készült fogvájó használatát A fogak dekorálása A fogak díszítése az ősidőkben kezdődött alakváltoztatással, berakással és festéssel (DIJS 2004). Az európai régmúltból nem maradt írásos emléke, az ókori Mediterráneum népeinek őskórtani leletei között alig akad rá példa, de a többi kontinensen szinte napjainkig élő szokás a fogak alakjának, küllemének megváltoztatása. A közelmúltban Svédország és Dánia területén összesen 24 viking-kori (Kr.u. 800-1050) koponya került felszínre, amelyeken a fogak kontúrjának módosítása, dekorálás ismerhető fel (ARCIN1 2005). Afrikában a természeti körülmények között élők felnőtt-avatási szertartásához gyakran hozzátartozott a metszőfogak részleges, vagy teljes eltávolítása, szélének lecsípése (MORRIS 1998). Az ókori