Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 206-209. (Budapest, 2009)
TANULMÁNYOK — ARTICLES - Kapronczay Károly: Az orvostörténelem, mint önálló szaktudomány
Kapronczay K. : Az orvostörténelem, mint önálló szaktudomány 33 Törökország: a stambuli egyetemen egy agrcgé ehargé de cours működik /Ghalib Atta/. Ezen kimutatás kapcsán meg kell említenünk, hogy Európa összes állatorvosi főiskoláin, köztük tehát a budapestin is, már évtizedek óta, mint kötelező tárgyat adják elő a szakma történetét. „ A második világháború után az orvostörténelem oktatásának helyzetéről világméretű felmérés - tudomásunk szerint - nem történt. Ismeretes, hogy Észak-Amerika és Európa egyetemeire kiterjedő vizsgálatot Genevieve Miller és James H. Cassedy végzett, amelyet a Bulletin of the History of Medicine 1969. évi 43. kötetében közöltek. 1 . Ebben a szerzők utaltak arra, hogy 1939-ben Henry E. Sigerist végzett hasonló felmérést, valamint az 1950es évek elején Davis Tucker kérdőíves módszert alkalmazott. Sigerist felmérése - sajnos a háborús feszültségek miatt - kevésbé sikerült, Davis Tucker felmérésére az ún. szocialista országok nem válaszoltak, pedig éppen ezekben nagy hagyománya volt az orvostörténelem oktatásának. Ezzel szemben Miller és Cassedy helyszíni kiszállások és tapasztalatcserék alapján állították össze statisztikájukat. Genevieve Miller a clevelandi egyetem orvostörténelem professzora 1967 januárja és 1968 júniusa között az Egyesült Államok 95, és Kanada 13 egyetemét kereste fel, adatait a kari dékánok, az orvostörténelem oktatói, a tanulmányi osztályok vezetői és a könyvtárosok információiból szerezte. Jelentésük alapján az Egyesült Államok 95 egyeteme közül 14 egyetemen volt kötelező és 25 egyetemen fakultatív az orvostörténelem hallgatása. Önálló orvostörténeti tanszékkel 16 egyetem rendelkezett, de ezek közül csupán 9 rendelkezett akadémiai (doktoráltatási) joggal. Az orvostörténelemre fordított óraszám 12-14 tanóra (szélső érték 50 és 8 óra). Kanadában 4 egyetemen volt kötelező és egy karon fakultatív az orvostörténelem hallgatása, itt az óraszám 8-16 tanóra. Meg kell jegyeznünk, hogy a felmérésben nem vették figyelembe azokat a helyeket, ahol a félév óraszáma nem érte el a 8 órát, vagy az orvostörténelem más tantárgyak (pld. anatómia, sebészet, patológia, bevezetés az orvostudományba stb.) keretén beliil adták elő. Viszont az egyes intézetekről készített adatlapok rendkívül aprólékosak: felvilágosítást adnak az adatszolgáltatóról, az orvostörténelem előadóiról, az előadások módjairól és előzményeiről, az egyetemi székhelyen működő más (pld. társasági, múzeumi, stb.) orvostörténeti tevékenységről, sőt az egyes egyetemi karok véleményét is közli az orvostörténelem oktatásának szükségességéről vagy ellenkezőjéről, valamint a távlati terveket is rögzíti. Az európai oktatás felmérését James H. Cassedy, a bethesdai National Library of Medicine munkatársa végezte, elsősorban kérdőívek alapján, de több helyre személyesen is ellátogatott. A felmérésnek ez a része megközelítőleg sem olyan módszeres és kiterjedt, mint az amerikai kontinensre vonatkozó. Cassedy 16 országról (Anglia, Jugoszlávia, Belgium, Dánia, Franciaország, Görögország, Hollandia, Jugoszlávia, Lengyelország, Német Szövetségi Köztársaság, Norvégia, Olaszország, Románia, Spanyolország, Svájc, Svédország) közöl adatokat, bár ismertetései inkább általános jellegűek és az egyes országok esetében nemcsak '' Lester S. King: Viewpoints in teaching medieal history. Clio Medica 10 (1975), 129-132.; Antall JózsefKapronczay Károly - Ncmethy Ferenc: Az orvostörténelem oktatása külföldön és Magyarországon. Műhelytanulmány a hazai oktatás bevezetéséhez. 1976. Semmelweis Orvostörténeti Múzeum. Adattár 1293-92. Magyar Orvostörténelmi Társaság Levéltára. 1976. évi anyagban a felmérés teljes dokumentációi. Semmelweis Orvostörténeti Szaklevéltár.
