Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 206-209. (Budapest, 2009)

TANULMÁNYOK — ARTICLES - Kapronczay Károly: Az orvostörténelem, mint önálló szaktudomány

30 Conim. de //ist. Artis Med . 206—209 (2009) évek közepén minden ellenállás és "óraszámvita" nélkül hivatalosan bevezették az or­vostörténelmet a felsőfokú egészségügyi szakképzésbe, valamint a továbbképzésbe. Gondot jelentett, hogy az MTA tudományos minősítési rendszerének kialakításakor (1950) nem szerepelt az orvostörténelem, amit 1955-ben úgy korrigáltak, hogy több korábbi egyetemi magántanár (Daday András, Gortvay György) egykori magántanári habilitációját elismerték „kandidátusi fokozatnak", illetve más szakterületen fokozatot elért személyeket beválasztottak az akadémiai orvostörténeti bizottságba. Valójában orvostörténelemből az első kandidátusi fokozatot csak az 1960-as évek legelején szerezték (Bencze József, Réti Endre, Székely Sándor, Hahn Géza, Katona Ibolya, stb.). Sajnos az orvostörténelem oktatá­sának bevezetését szorgalmazók mindig csak a Budapesti Orvostudományi Egyetemmel kapcsolatban gondolkodtak, vidéki orvosi karon csak egyedül Szodoray Lajos professzor élt a tekintélyéből fakadó lehetőségekkel (Debrecen). 4 0 Az 1960-as évek végén Zalányi Sámu­el, a szegedi orvostudományi egyetem egészségügyi szervezési intézetében foglalkozott orvostörténelemmel, főként a 19-20. századi közegészségügy és népegészségügy történeti vonatkozásait adta elő és jelentette meg könyv formában. A problémák ellenére az or­vostörténelem gondolata nem állt távol az orvosi karoktól: 1965-ben, a Semmelweis-év kapcsán a Budapesti Orvostudományi Egyetem a Magyar Tudományos Akadémiával közö­sen ünnepi hetet rendezett, illetve 1969-ben a nagyszombati egyetem orvosi kara alapításá­nak évfordulóján ugyancsak ünnepélyes egyetemi ülésekkel és emlékkiállítással tisztelgett. Szinte hagyománnyá vált, hogy a kar jeles professzorai választott szakterületük európai hírű elődeik előtt (Melly József Fodor József, Högyes Endre munkáinak gyűjteményes kiadása, illetve az Orvosi iskola magyar mesterei c. biográfiai kötet/ szakmai alapvetésnek számító könyvekkel tisztelegtek. Ugyancsak az orvosi kar kezdeményezésére született meg az Aka­démiai Kiadó által szervezett, a magyar tudományos élet kiválóságainak életútját és szakmai tevékenységét bemutató könyvsorozat, amelyben a magyar orvosi múlt legkiemelkedőbb tudósai is (összesen 21 személy külön-külön kötetben) helyet kaptak. 4 1 Az orvostörténelem oktatása felmérések tükrében Az orvostörténeti oktatás helyzetét felmérő első hazai feldolgozás Győry Tibor tollából származott, ami az Orvosképzés 1935. évi, jubileumi számában jelent meg. A közlemény második részéből idézünk: 4" ,, Következő állításunk tájékoztatást nyújtani hivatott arra nézve is, hogy Európa és Amerika egyetemein, mi módon történik gondoskodás az orvostörténelem tanításáról, de egyben megmutatja azt az egységes elgondolás-, illetve programhiányt is, ami úgyszólván a véletlen körülmények összjátékának resultánsává tette hosszú időn át az országonként, sőt sokszor egyetemenként változó helyzetek kialakulását. Röviden körvonalazva, nagy általánosságban tehát azt mondhatjuk: a természettudo­mányi alapra helyezkedő orvostan diadalra jutásáig az orvostörténelem szerves tartozéka volt a medikus-képzésnek és szigorlat tárgyát is képező, egyenrangú szakmája a tudomá­4 0 Az Orvostörténeti Szakcsoport levéltára. /19581966/. Az orvostörténelem oktatásának tanulmányi anyaga. Semmelweis Orvostörténeti Szaklevéltár. 4 Az Országos Orvostörténeti Könyvtár levéltára. (1951-1968). Semmelweis Orvostörténeti Szaklevéltár. 4 2 Györy Tibor: Az orvostörténelem oktatása külföldön és hazánkban. Orvosképzés. 25 (1935). 1.

Next

/
Oldalképek
Tartalom