Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 206-209. (Budapest, 2009)

ADATTÁR — DOCUMENTS - Magyar László András: Spillenberg Dávid megfigyelései a kőrisbogarak ma-gyar népi gyógyászati használatáról (1670)

274 Comm. de ff isi. Artis Med. 206—209 (2009) „A kőrisbogár-áztatólevet a heveny gonorrhea, illetve ischuria esetén nemegyszer próbáltam ki sikerrel, ügyelnünk kell azonban arra, hogy a belsőleg alkalmazott kőrisbogarakat egészben kell bevenni, mivel épp külső részeik - amelyeket le szoktak nyesni - a gyomor legfőbb orvosságai.

4

2 Ha azonban külsőleg, vagy olyan helyen alkalmazzuk a kőrisbogarakat, ahol a húgyhólyag bőrét kisebezhetik, külső részeiket - noha ezekben rejlik gyógyhatásúk - el kell távolitanunk, majd a vizelet útjainak megtisztítására szolgáló áztatólevek céljára kell tartósítanunk őket. Ha az ilyen áztatólé megfelelőképpen készült, soha nem tapasztaltam, hogy fájdalmat vagy a hólyag kisebesedését okozta volna, sőt mellettük nem volt szükség zsírosabb tisztítóanyagokra sem. " Mikor egyszer egy fiú, csintalanságból 12 kőrisbogarat lenyelt, azért gyógyulhatott csak meg, és azért kerülhette el csak a halált, mert egészben nyelte le őket, nem pedig por alakban.'

1

3 Hildanus a 98. megfigyelésében arra is felhívja figyelmünket, hogy a kőrisbogarat soha nem súly, hanem mindig mennyiség alapján kell felírni, olyan könnyűek ugyanis, hogy 50 belőlük alig nyom egy drachmát. A kőrisbogarak közt egyébiránt színjátszó testük miatt igen mutatósak is akadnak — ilyeneket a lipcsei természettudományi múzeum meglátogatásakor a francia De Forges úr mutogatott nekem, 1652-ben. A négy égtájról szedte őket össze — emlékezetem szerint az afrikaiak mind közül messze elvitték a pálmát szépség tekintetében. De Monconny úr pedig Német útinapló-jában (2. kötet, 3. rész)) azokat a kőrisbogarakat magasztalja, amelyeket Vlissinga-ban

3, Delcorne úr múzeumában, üvegcsékben őrizve látott, különféle legyekkel, pillangókkal és egyéb aranyos rovarokkal együtt. Philippus Jacobus Sachs ins A XVII., előző megfigyeléshez Ártalom nélkül fogyasztott kőrisbogarakról A kiváló Spilenberger Dávid

4

6 Úr, a magyarországi Lőcséről írott leveleiben azt is elmondja, hogy a tiszántúli magyarok leginkább kőrisfákról gyűjtik a kőrisbogarakat — ezért nevezik őket magyar nyelven „körös feregh"-nek, vagyis '

Eschen-Würmer '-nek — legnagyobb mennyiségben pedig május havában, vagy nyáron szedik össze őket, veszett állatok harapása ellen. A rovarokat ezután rendkívül erős ecetben tárolják. Ha valamilyen veszett állat egy embert, lovat, kutyát, tehenet vagy disznót megmar, az embernek 1-2-3 vagy 5 darabol, az állatoknak pedig még többet adnak be belőlük, mégpedig egészben, szárnyastul, lábastul és fejestül, szeszben, kenyérben, vagy terjékkel kiegészítve. Akik 2-3 darab kőrisbogarat fogyasztottak, elmondták neki, hogy sem vizelési nehézségük, sem véres vizeletük nem lett, csak egész éjjel és nappal bőségesen hugyoztak tőle, és azok is ugyanezt vallották, akik veszett kutya marása ellen szedték be a szert. Ezeknek a magyaroknak azonban csodás 4~ Galénosz: De antidotis. In: Claudii Galeni Opera omnia. Ed. Kühn, Carolus Gottlob, Lipisae. Cnoblochius, 1827. Tom. XIV. 141. (Lib.2„ cap.7.) 4

3 Fabricius Hildanus, Guiliclmus: i.m. Cent VI. Obs. 99. 4

4 A múzeum ebben az időben nem a maihoz hasonló kulturális intézmény, hanem inkább magánemberek furcsaság-és egzotikum-gyűjteménye volt. 4

3 Vlissingen: holland kikötőváros. De Forges, De Monconny és Delcorne urakról nem találtam adatokat. 4

í' Spillenberger maga is többféle helyesírással írta nevét. Ebben a szövegben egy 1-lel szerepel.