Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 206-209. (Budapest, 2009)
KISEBB KÖZLEMÉNYEK —COMMUNICATIONS - Nász István: A Semmelweis Egyetem Orvosi Mikrobiológiai Intézete alapításának hatvan éves jubileuma (1948-2008). Visszaemlékezés az intézetben töltött évekre
202 Comm. de //ist. Artis Med. 206- 209 (2009) tem), Budapesti Orvostudományi Egyetem néven, majd 1969-től Semmelweis Orvostudományi Egyetemre, 2001-től Semmelweis Egyetemre változott a neve. Az újonnan alakuló Intézet első "teljes létszámú" tudományos referáló ülését 1948. szeptember 15-én tartották. Az ülés jelenléti ívén- amit mindmáig megőriztünk - az én nevem is szerepel. Vas István, Fiala Ervin és én aznap érkeztünk az Intézetbe, pár perccel az ülés kezdete előtt, egy, a felvételünket kérő ajánló levéllel, melyet a Medikus Kör és a Pápai Páriz Ferenc Kollégium - ahol én laktam - kérésére írt a Közoktatási Minisztérium államtitkára Faragó professzorhoz, az Intézetbe való felvételünket kérve. A professzor azt mondta, hogy már betelt az Intézeti létszám, de azért minket még felvesz, egyébként éppen most kezdődik a tudományos referáló ülés és máris menjünk be. így kerültem én az Intézetbe 60 évvel ezelőtt, IV. éves hallgatóként, melynek azóta is folyamatosan tagja vagyok. Az Intézetben működik egy Mikrobiológiai Múzeum és Archívum, amit én hoztam létre 1998-ban Rozgonyi professzor támogatásával. Én terveztem a bútorzatot is, azóta is folyamatosan gyűjtjük és rendezzük az anyagokat Ádám Éva professzor asszony segítségével és lehetőségeinkhez mérten archiváljuk azt, amit fontosnak ítélünk meg. Itt őrizzük az önálló Intézet egyik legrégebbi relikviáját, mégpedig az Intézetben 1948-49-ben tartott továbbképző előadássorozat eredeti gépelt szövegének archivált gyűjteményét. Ez az oktatással összefüggő, továbbképző előadássorozat az előbb említett tudományos ülésektől függetlenül, azokkal párhuzamosan folyt. Egyetemet végzett munkatársa kevés volt akkor az Intézetnek. Volt azonban az Intézetben számos, tudományra éhes, IV.-, V,- és VI. éves orvostanhallgató, díjas és díjazás nélküli demonstrátor, externista. Ezeknek a nagyon fiatal munkatársaknak azonban a mikrobiológiai tudásszintje és érdeklődési köre nagyon különböző volt, amelyre egységes, magas szintű, egyetemi mikrobiológiai oktatást nem lehetett építeni. Ezért határozta el Faragó professzor a tudományos referáló ülésektől független, továbbképző tanfolyam létrehozását: egy előre megszabott tematika és időrendi sorrend alapján mindenki kapott 2-3 előadási és hozzászólási témakört, amire felkészült az akkori legmodernebb irodalmi adatok segítségével. A megjelölt időpontban az előadó megtartotta előadását, illetve felolvasta azt. Szigorú szabály volt ugyanis az előadásokon való részvétel mellett az is, hogy az előadás napján legépelve át kellett adni az előadások és hozzászólások gépelt szövegét is Molnár Erzsébetnek, aki azok összegyűjtéséért volt felelős. Sajnos az összegyűjtött szövegek döntő többségének csak másodpéldánya maradt meg, legtöbbjük vékony selyempapíron, rendezetlenül, szakadozott szélekkel, ömlesztett formában, egy vékony papírdossziéban, spárgával átkötve. Ezt az anyagot csak 2007-ben volt alkalmunk rendezni és archiválni. Az anyag összesen 66 előadást és 23 hozzászólást, lényegében összesen 89 előadást tartalmaz, amelyek mintegy 1000 szabvány gépelt oldalt tesznek ki. A továbbképző kurzus nagyrészt még ma is helytálló és aktuális témákból épült fel, a részvételt példamutató szakszerűséggel és fegyelmezettséggel hajtották végre. Könnyen hozzáférhetőek voltak később is a leadott kéziratok, ezért messzemenően alkalmasak voltak az oktatásban résztvevő számos, fiatal orvostanhallgató munkatárs számára a mikrobiológiai tananyag összehangolt elsajátítására. Mindez máig kihatással van a gyakorlati oktatás tematikájának és szerkezetének kialakítására, amely könnyen megállapítható az 1950-51. évi megmaradt és a jelenlegi gyakorlati tematikánk összehasonlításával. Ezért képezheti és képezi ez a továbbképző tanfolyam, illetve ezek előadásainak anyaga szakmai gyökereinket és ezért tekinthetjük ezt az anyagot nemcsak tiszteletreméltó tárgyi-, hanem szakmai- "szellemi" - relikviánknak is.
