Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 206-209. (Budapest, 2009)

KISEBB KÖZLEMÉNYEK —COMMUNICATIONS - Putnam, Constance E.: Semmelweis amerikai szemmel

P ti Inam C. E.: Semmelweis amerikai szemmel 197 1978-ban írt először Semmelweisről. Már akkoriban teljesen bizonyos volt benne, hogy tökéletesen érti Semmelweist, és pontosan tudja, mi történt vele. Ez a tény messzemenő magyarázatot ad arra, miért írt ismételten is Semmelweisről. Folyton-folyvást azt hangsúlyozza, hogy a Semmelweis a problémák valódi természetét illetően tévedett. Nuland könyve nem rossz könyv, ám sokkal jobb lenne e prekoncepció nélkül. Akad azonban más - talán kevésbé nyomós - ok is arra, hogy ne szeressem e könyvet. Emlékeznek, hogyan kezdődött John Piper könyve? Charlotte leírásával. Nuland könyve pont ugyanígy indul, legföljebb ez esetben a fiatal nő története csak drámai betétként szolgál. Piper könyvében az első fejezet a teljes mű szempontjából lényeges, míg Nulandnál teljesen funkciótlan. Ám akkor mire volt jó az egész? Ez szerintem bosszantó hiba. Nuland könyve mindazonáltal éppen tárgyunk szempontjából igen fontos lehet. Nuland közismert szerző, így a kötet megjelenésekor egymást érték a könyvismertetések. Bizonyára sokan olvasták a könyvet, de még többen a róla szóló recenziókat. Ez tény magyarázhatja, hogy az Egyesült Államokban ma a legtöbben éppen Nuland szemével látják Semmelweist. És ez bizony nagy baj. Semmelweis sokat tett, derekasan küzdött. Sokan azonban - számos orvos (kezdetben Bécsben, később Budapesten és máshol is) — nem hitték, hogy Semmelweis valóban megtalálta a gyermekágyi láz ellenszerét. A probléma - nemcsak Amerikában, Európában, hanem még Magyarországon is - abban rejlik, hogy igen kevesen, még a Semmelweisszel alaposabban foglalkozók közül is igen kevesen olvasták és olvassák Semmelweis eredeti munkáit. Semmelweisről viszont gátlástalanul írt és ír mindenki. Nem csoda, ha olyan kevesen értették és értik meg elméletének és tanainak lényegét, még hazájában, Magyarországon is. De vajon mi ennek a szomorú ténynek az oka? Miért fogadták olyan sokan és sokáig elutasítóan Semmelweis tanításait? A 19. században, sok asszony halt meg gyermekágyban Párizsban, Londonban, Bécsben, Budapesten, sőt még Bostonban is. Amerikában éppúgy nagy vita folyt e halálozás okairól, mint Európában. Ötletből és elméletből azonban akadt elég, több is a kelleténél. Semmelweis ráadásul sokáig csak szóban terjesztette elméletét. (Ennek ellenére, Németországban sokkal többen fogadták el Semmelweis doktrínáját, mint ahányukról a történészek ma tudni hajlandók.) Semmelweis továbbá csak 12 évvel a felfedezése után írta meg könyvét, mégpedig németül. A könyv emellett a kelleténél terjedelmesebb is volt, több mint 500 oldalra rúgott. Talán mindez együtt eredményezte azt, hogy nem keltett nagy érdeklődést, és valószínűleg ezért olvassák olyan kevesen el ezt a könyvet mindmáig elejétől végéig. A Kindbettfieber teljes szövegét csupán egyetlen egyszer fordították angolra - nézetem szerint talán túlságosan is nagy szöveghűséggel. Aki tehát ezen a fordításon végig kívánja rágni magát, annak alaposan meg kell szenvednie. Codell Carter 1983-ban átszerkesztette és részben újrafordította ugyan ezt a szöveget, sőt jó bevezető esszével is ellátta. Azt azonban alig hinném, hogy az ö kiadását is sokan olvasták volna. A legszínvonalasabb a témáról szóló munkák közül Irvine London müve, a The Tragedy of Childbed Fever (A gyermekágyi láz tragédiája), amely Angliában, 2000-ben jelent meg. (Thompson és Nuland kötetéhez hasonlóan Loudon könyve is egy fiatal hölgy történetével indul, ám ebben az esetben igaz történetet olvashatunk, egy történelmi személyről, Mary Wollstonecraftxö\.) A könyvben ugyan nem sok szó esik Semmelweisről, de ez a mű kétségtelenül kitűnő történelmi tanulmány.