Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 206-209. (Budapest, 2009)
TANULMÁNYOK — ARTICLES - Kapronczay Károly: Az orvostörténelem, mint önálló szaktudomány
14 Co nim. de //ist. Artis Med. 206—209 (2009) tudomány haladásáról és a gyakorlati orvostudomány és elmélet hatásairól c. munkáját. Is 1 816-ban Kosteckivel együtt dolgozta fel a krakkói kórházak történetét, egy közösen kiadott könyvben. Girtler 1826-ban másodprofesszornak maga mellé kineveztette Julius Sawiczewskit (1795-1854), egyben átadta neki az orvostörténeti kabinet vezetését is. Sawiczewski heti két órában előadta az orvos- és állatorvoslás történetét, sőt 1829-183 I között az igazságügyi orvostan történetét is. O is Sprengel és Hecker alapján oktatott, szerkesztette a Krakkói Tudományos Társaság évkönyvét, Girtler halála után az igazságügyi orvostan helyettes professzora lett. 1846-ban társadalmi összefogást szervezett a galíciai felkelés támogatására, tagja lett a krakkói forradalmi bizottságnak. Girtler halála után az orvosi kar dékánja pályázatot írt ki az az igazságügyi orvostan, az orvosi rendészet és az orvostörténelem professzori tisztségére, amelyre többen is pályáztak. Végül Fryderyk Hechelt (1795-18519 nevezték ki, aki orvosi oklevelét 1821-ben a vilnói egyetemen szerezte meg. Német neve és német eredetű családja ellenére igaz lengyel volt, aki diplomája megszerzése után több mint másfél évtizedet Európa legkülönbözőbb egyetemein töltött el. 1828-1834 között a göttingeni, a hallei, a lipcsei és a berlini egyetemeken működött három éven át, többnyire igazságügyi orvostani és anatómiai intézetekben dolgozott. A lengyel nyelven kívül beszélt latinul, angolul, németül, olaszul, franciául. 1834 decemberében tett pályázati vizsgát Krakkóban, amelynek írásbeli feladatait egy egész napon át dolgozta ki. 50 kérdés közül 16 az orvostörténelem tárgyköréből volt. Az orvostörténeti kérdésekre adott válasza 18 oldalt tett ki, többségét latinul fogalmazta meg. A felhasznált irodalomban megnevezte Sprengel, Chulant munkáit, a tananyagot bővíteni kívánta a legújabb orvosi irányzatok ismertetésével. A pályázat alapján 1835 júliusában foglalhatta el professzori székét, az orvostörténelem oktatására heti 5 óra állt rendelkezésére. Az első évben csak 5 hallgató iratkozott be előadásaira, de a következő évben már hallgatóinak száma meghaladta a 30 főt. Előadásainak ismertetését 1839-ben jelentette meg nyomtatásban az Orvosi Kar Évkönyvében, /II. kötet 28-258 1./. A tananyag nem sokban különbözött elődeinek tematikájától, viszont a forrásokba bevonta Hecher, Ehl, Lassing, Isensee, Ackermann és Iloeven munkáit. Másik alapvetésnek számító orvostörténeti munkája Az igazságügyi orvostan fejlődése és a kezdeteinek történeti-kritikai elemzése c. hosszú tanulmánya, amelyben gazdag kéziratos és egyéb fontos történeti forrásokat dolgozott fel. Valójában ez az első lengyel nyelvű és lengyel forrásokra épülő igazságügyi orvostant feldolgozó orvostörténeti munka. Ugyancsak kiadta Az orvostörténelem lengyel forrásai és gyűjteménye c. kötetét, amelyben a Jagelló Egyetem könyv-, kézirat és ritka dokumentumait vette számba. Lengyel nyelvre fordította Ilaeser kézikönyvét. Valójában Hechel nevéhez fűződik a krakkói egyetem orvostörténeti múzeumi gyűjteményének megalapítása, az orvostörténeti dokumentumok tudományos feldolgozása, valamint a hazafias érzelmű lengyel orvostörténeti tudományos kutatás. A munkát sokban segítette az orvosi kar professzorának, Krakkó főorvosának, Józef Jakubowskinak (1796-1866) 1833-ban tett alapítványa, amellyel a lengyel tudomány és orvostörténelem kutatását és a lengyel nyelvű könyvkiadást kívánta előre mozdítani. Ez az alapítvány nagy indíttatást adott az orvostörténeti és egyetemtörténeti munkák megírásához és kiadásához. Ennek éppen olyan nagy jelentősége van a krakkói orvostörténeti kutatások ösztönzésében, mint általában Hechel munkásságának. Hechel szemlélete rokon vonásokat mutatott a lengyel nemzeti öntudattal, a lengyel történeti múlt l x A könyv sokban hasonlít Schöpf-Merci Ágoston 1835-ben kiadott orvostörténeti munkájához.
