Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 206-209. (Budapest, 2009)
TANULMÁNYOK — ARTICLES - Simon Katalin: A pesti egyetem Orvosi Kara a reformkorban (1825-1848)
128 Comm. de //ist. Artis Med. 206- 209 (2009) bész és volt katona (exmiles), azaz valószínűleg felcser, a miskolci Hubner Leopoldusé pedig kiszolgált katona (mii es em eritus) és állatorvos. 20 5 Ezen csekély arány oka, hogy a nem hadseregben szolgálni szándékozó sebészeknek célszerűbb volt a bécsi Josephinmnba menniük. Fentebb már esett szó a sebész és gyógyszerészképzés összefonódásáról. Úgy látszik, a szorgalmasabb diákok körében nem volt szokatlan jelenség az áthallgatás a másik szakmába. A magyarországi sebészhallgatók között 58 gyógyszerészetben is járatos diák található, köztük 42 már gyógyszerészmesterként jött át a sebészkurzusra. 20 6 Ezen diákok többsége, 35 fő igyekezett komolyan megismerni azt, tehát két-három vagy akár négy évet is eltöltött ott. Emellett a legkülönbözőbb előképzettséggel rendelkezők jelentkeztek a tanfolyamra, találunk például két állatorvost, két teológust, egy tábori „alsebészt" (vicechirurgus ccimpestris) 20 7 is, akik kirándulást tettek a gyógyítás területére. 20 8 Kilencen előtanulmányok után jöttek a pesti egyetemre. Ebből öt esetben kolozsvári Orvos-Sebészi Intézet, kétszer pedig a bécsi univerzitás volt a kiindulópont. 20 9 Érdekes módon Kolozsvárra nem csak annak vonzáskörzetéből, azaz Kelet-Magyarországról, hanem például Trencsén vagy Bács megyéből is mentek. 21 0 Az ottani diákok csekély száma azt mutatja, hogy a magyarországi diákok feltehetően inkább személyes kapcsolatok alapján választották Kolozsvárt. Amint láthattuk, a reformkorban összesen 2619 sebészhallgató iratkozott be a Pesti Egyetemre. 2" Ez évi átlagban 1 19 diákot jelent, ami egy nyugat-európai egyetemhez hasonlítva nem túl magas szám, viszont a magyarországi képzésben robbanásszerű növekedést jelent. Ez a folyamat már az 1820-as évek elején megindult, köszönhetően a karlsbadi konferencia határozatának, amely megtiltotta a diákoknak a külföldi egyetemjárást. Ennek eredményeképpen egészen a nagy kolerajárvány idejéig, 183l-l832-ig folyamatosan emelkedett a sebészhallgatók létszáma Pesten. Ténylegesen jóval kevesebben végezték el azt, mivel a diákok jelentős része csak belehallgatott a tananyagba, és máshol folytatta a kurzust, vagy meghalt: Harmincegyen haltak meg,1" 652-en vizsga letétele nélkül, 72-en azután hagyták el Pestet. Négy diákot töröltek a listából, egyet elbocsátottak, ötöt kizártak. 21 , így 2" 5 Gold Joannes (elsőéves német: 1831/1832-1832/1833) és Hubner Leopoldus (elsőéves magyar: 1838/18391839/1840) sem szerzett diplomát Pesten, valószínűleg máshol fejezték be tanulmányaikat. SOTE Lt. l/d 20. kötet 152-153. p„ 37. kötet 101-102. p. 2IK > A külföldi hallgatókat is beleértve 75 fő jött gyógyszerészi előképzettséggel. 11 7 Valószínűleg a német Unterfeldarzt-ot fordították így. A szepességi Kavelzky Joannesröl van szó (elsőéves német: 1829/1830, másodéves: 1830/1831). SOTE l/e 3. kötet 120-121. p. m A Classificatiós kötetekben nincs utalás arra, hogy valamelyik gyógyító szerzetesrend tagjaként kellett volna elmenniük az egyetemre. " Az összes reformkori hallgatót beleszámítva 13-an jöttek Kolozsvárról és hárman Bécsből. A magyarokon kívül utóbbi helyről tehát csak egy prágai peregrinus, Preszburg Salamon jött 1826-ban. de ő tovább is ment. SOTE l/e 2. kötet 392. p. 21( 1 Például a bajai Rutkay Joannes (másodéves magyar Pesten: 1837/1838) és a Trencsén megyei lllovav Paulus (másodéves magyar: 1836/1837-1837/1838). SOTE l/e 4 kötet 533-534. p. és 6. kötet 101-102. p. 1 1 Nem számítva az 1847/1848-as tanévet, mivel onnantól kezdve nincs forrásunk. 21 2 Közülük ketten öngyilkosok lettek. 1843 júliusában Zöhling Tivadar öngyilkos lett a Városligetben. Orbán Lajos 1844. május 17-én tömény kénsavat nyelt, másnap meghalt a városi (azaz a Rókus) kórházban. \ú.Orvosi Tár, Harmadik Folyamat, Ötödik Kötet. 5. sz. (1844. január 28.) 69. p. és Harmadik Folyamat, Hatodik Kötet. 13. sz. (1844. szeptember 22.) 197. p. 2 I' A kizárás oka lehetett rossz magaviselet, nem javuló rossz tanulmányi eredmények vagy az. orvosi etikával összeegyeztethetetlen tettek. A morvaországi izraelita Rosenfeld Adalbertus 1832/1833-1836/1837 közölt járt
