Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 206-209. (Budapest, 2009)
TANULMÁNYOK — ARTICLES - Simon Katalin: A pesti egyetem Orvosi Kara a reformkorban (1825-1848)
Simon K.: A pesti eg s'etem Orvosi Kara a reformokorban 123 országokból került ki: Galíciából (127), Morvaországból (108), Csehországból (96), Sziléziából (4), Ausztriából (3), Erdélyből (2) és egy-egy diák Oroszországból, Horvátországból és Hamburgból - birodalmon belülről tehát összesen 343 zsidó iratkozott be a pesti egyetem sebésztanfolyamára, azaz 41,97 %-uk nem magyarországi volt, míg a sebészhallgatóság összességéhez viszonyítva a zsidók aránya 30,6 %. Folyamatosan jelen voltak a pesti egyetem orvosi karán, különösen nagy számban azonban az 1820-as évektől az 1830-as évek közepéig képviseltették magukat, létszámuk csökkenésekor azonban figyelembe kell vennünk, hogy a karon az 1830-as évek második felétől a hallgatók összlétszámát tekintve eleve jelentős visszaesésnek lehetünk tanúi. A zsidók döntő többsége — tekintettel arra, hogy nagyrészt nem magyarországiak voltak, a magyarországiak pedig főleg frissen bevándorolt családból kerültek ki — a német nyelvű kurzusra iratkozott be. A magyar nyelvű tanfolyamon összesen 28 elsőévest találunk, de közülük többen átmentek később a németre. A székesfehérvári Hahn .Jakab és a tállyai Polatsek Ruben például 1844-ben egyszerre iratkozott be a magyar és a német tanfolyamra is, de előbbit nyilván nehezebbnek találták és az évet már a németen fejezték be. Előbbi a rá következő két tanévben, utóbbi 1845/1846-ban is német elsőéves volt. A pesti Schmidtlinger Hermán pedig „váltogatta" az oktatási nyelveket: 1843-ban németen kezdett, 1844-ben előbb említett társaihoz hasonlóan ő is átment a magyar kurzusra, de valószínűleg neki sem tetszhetett az, mert a következő tanévben, másodévesként visszatért a németekhez. Eme három beiratkozás mögött valószínűleg a nyelvtörvényhez való alkalmazkodás szándéka húzódik meg. Ezt, illetve a reformkorban kibontakozó magyar identitás terjedését jelzi, hogy a 28 zsidó elsőévesből húsz az 1840-es évekre esik, ebből is tíz az 1844/1845-ös tanévben kezdte tanulmányait. Ezek a diákok egy kivételével már Magyarországon született zsidók voltak. 17 9 A zsidó vallású másodévesek közül 25-en jártak a magyar nyelvű kurzusra, itt azonban meg kell említeni, hogy az 1825/1826-os tanévben az osztályozási kötetekben van egy csoport, amely első félévben a németek között, a másodikban viszont már a magyaroknál szerepel (összesen 15 fő). A maradék tízből négyen az 1830-as években (1832-1835), hatan a reformkor utolsó évtizedében (1841-1846) voltak másodévesesek. Egyikük, a Morvaországban született Winternitz Mauritius I 843-ban és 1844-ben még a német kurzuson volt elsőéves. 1845-ben beiratkozott a második évfolyamra, de kimaradt, az 1846/1847-es tanévben pedig a német és magyar osztályba is járt. Feltételezhető, hogy tanulmányai befejeztével Magyarországon akart letelepedni, és így próbált megismerkedni az államnyelvvé tett magyarral. 18 0 A zsidó diákok családi hátterét vizsgálva az alábbiakat lehet megfigyelni. Többségük (314 fő) a tipikus kereskedőcsaládból származott. Tizenötnek kézműves (például szabó) volt az apja, háromnak arendator, ugyanannyinak élelmiszer-kereskedő (obsonator). 181 Többen értelmiségi családból jöttek: öt-öt esetben hivatali funkciókat látott cl az apa vagy tanított, háromnak rabbi, egynek pedig építész volt az atyja. A sebészi pálya „örökletessé tételének" szándékát is észre lehet venni több esetben. Tizenkét diáknak már az apja is egészségügyi munkát végzett, egy kivételével mind sebész volt. Egyikükét, a galíciai Berl 7'' Kobler Joachim 1832-ben iratkozott bc a magyar kurzusra; valószínűleg tévedésből, mert még ebben az évben ott is hagyta azt. I s" Az egyetemet azonban már nem fejezte be, vagy nem itt, mert a SOTE Levéltárának Promotiós köteteiben nem szerepel. is l Szenczi Molnár Albertnél "Étekvásárló" a magyar megfelelője.
