Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 206-209. (Budapest, 2009)
TANULMÁNYOK — ARTICLES - Simon Katalin: A pesti egyetem Orvosi Kara a reformkorban (1825-1848)
Simon K.: A pesti eg s'etem Orvosi Kara a reformokorban 109 egy sebésznek. Szathmáry fentebb említett tanulmányához hasonlóan nem tartja sem felületesnek, sem hiányosnak az orvosi kar sebészképzését, hiszen az egyetem válogatott, jó tanárai tartják azokat. Sértőnek és lealacsonyítónak nevezi, hogy a javaslat szerint ők „csoportosan" kapják az oklevelet, hiszen az orvosdoktoroknál ugyanúgy tömegképzés uralkodik. 93 Kikel az ellen a közkedvelt sebészellenes érv ellen is — amit Töltényi is írt —, hogy a sebészek csak a „népnek" az orvosai. Mintha a „pórnép" gyógyításához csak a sebészeknek, az előkelöbbekéhez pedig kizárólag az orvosdoktoroknak lenne joguk. 9 6 És hiába büszkék az orvosok doktori okleveleikre, ha tényleges kezeléskor küldik a sebészhez a beteget. 9 7 Máskor belső betegségek kezelésében kérik ki az orvosok a sebészek véleményét - amiben nincs semmi kivetnivaló, hiszen a sebészmestereknek két évig klinikai gyakorlatot kell végezniük a belső bajok gyógyításából. 9 8 Végül azzal zárja gondolatmenetét, hogy ha valóban annyira fölösleges lenne a sebészet, nem lenne annyira népszerű más országokban, mint például Anglia vagy Franciaország; igaz, ott magasabb fokon gyakorolják azt, „...de tudhatják önök mit mondott a nagy Napoleon is: azt, hogy az orvossebészet iránt mindég illó tisztelettel viseltetik, mert azoknak telteiket szemmel láthatja és megfoghatja W) ) A kolozsvári P.A. mellett az erdélyi sebészek is felemelték szavukat a sebészkurzust eltörölni szándékozó javaslat ellen. 10 0 Hangsúlyozzák a sebészi ismeretek fontosságát, egészen az ókortól kezdve. A korábbi tiltakozásokhoz hasonlóan szerintük sem kisebbek semmivel a sebészek, hiszen ha tételesen megnézzük, mit tanulnak, akkor az alapján meg se tudnánk különböztetni a sebészeket és az orvosdoktorokat egymástól. 10 1 Tiltakoznak az ellen, hogy veszélyeztetnék a nép életét, éppen ellenkezőleg, ők foglalkoznak azzal, (nem úgy, mint az orvosok). 10 2 Értelmetlennek érzik az orvoslás felosztását gyógytudományra és sebészségre, mert az egyik nem lehet meg a másik nélkül. Nem érzik szükségét annak, hogy levizsgáztassák őket a doktori címért, mert az oklevelükért már egyszer kellett szigorlatozniuk. A sebészmesteri kurzus eltörlése mellett azonban kiállnak, amennyiben az arra az eredményre vezet, hogy innentől kezdve nem „tökéletlen és fél, mint az orvos-sebészek, és fertály, mint az orvostudor növendékek", hanem általános, jó képzettséggel rendelkező gyógyítók képzését jelenti. 10 . Az Eperjesi Orvosegyesület 1848. május 6-i ülésén Staitz Samu felolvasást tartott a kérdésről. 1 0' Stoltz elsősorban az orvosdoktori képzés problémáiról beszélt, azonban az oktatás ^ „. valjuk meg az igazat: bizony önök is elég csoportosan okleveleztetnek évenkint, s tán épen ez is önöknek egy/elöli okuk arra, liogy ellenünk olly alacsonyító véleményadásokra kelnek ki... " Uo. 269. 9 6 Uo. 269-270. 1, 7 „...hány orvostudor tanulja a sebészetet is, de azért soha sem mondja egy is, hogy az orvosi sebészetbe nem elegyedik, csak akkor, midőn szegény egyén szólítja föl segélyre, Hlyenkor undorodik a sebtől. vagy nem bízik sebészi kezelésében; bezzeg akkor küldi a sebészekhöz." Uo. 270. " x Uo. 271. w Uo. 271. 111 0 Az „Orvosi Tárban" javaslatba kiemelt sebészi reform ügyében észrevételek a székely honbeli orvossebészektől. A javaslatot 1848. július 15-én írták alá Kézdivásárhelyen, az aláírók között három név szerepel: Kosa István, Bertalan Dániel mint fogalmazók, és Baricz János mint tollvivö. In: Orvosi Tár. 1848. Negyedik folyamat, 20. sz. 313-317. 10 1 Részletesen fel is sorolják tanulmányaikat az észrevétel szerzői. Uo. 3 14. 10 2 Uo. 314-315. 10 3 Uo. 315-316. "" A szöveget közli az Orvosi Tár. Dr. Stoltz Samu: Kivonatok a hazai orvosügyi reformokra nézve. In: Orvosi Tár, 1848. május 28. Negyedik folyamat, 22. sz. 337-342.
