Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 206-209. (Budapest, 2009)

TANULMÁNYOK — ARTICLES - Kapronczay Károly: Az orvostörténelem, mint önálló szaktudomány

10 Coni

m. de //ist. Ar

tis Med. 206—209 (2009) nek kívánalmai határozták meg. 1808-ban a bécsi Allgemeines Krankenhaus másod főorvosa, a svájci születésű Heinrich Ludwig von Attenhoffer (1785- 1838) azzal a kéréssel fordult az egyetem orvosi karának dékánjához, hogy orvostörténeti előadásokat hirdethessen meg.

10 1809-ben olyan értelmű engedélyt kapott, hogy előadásaiban foglalkozzon az orvosi irodalom ismertetésével is. Két évvel később viszont Joseph Andreas von Stieß, udvari orvos és az orvos-sebészképzés kari igazgatója az uralkodóhoz benyújtott folyamodványában jóváhagyást kért Andreas Ignaz Wawruch /1782-1842/" tanársegéd részére, az Allgemeines Krankenhaus tanácstermében, latin nyelven megtartandó - az orvostörténelem és az orvosi irodalom témájú — előadássorozathoz. Az egyetem iratai között megmaradt a tanterv is, amely az ó- és középkori szerzők munkásságának és irodalmi tevékenységének bemutatása mellett a gyógyítás történetével is kíván foglalkozni. Tananyagához irodalmat is ajánlott, mégpedig Sprengelnek 1792-ben Halléban kiadott Versuch einer pragmatischen Geschichte der Azneykunde című könyvét, és Johann Peter Frank munkáit. Az iratok szerint az orvostörténelem első bécsi rendkívüli tanára Heinrich Attenhoffer volt (I808-I8I 1), 1811től már Andreas Ignaz Wawruch a kar rendkívüli tanára, míg a Katonaorvosi Akadémián Töltényi Szaniszló"

2 tartott az ókori orvostudományról előadásokat. Ebben az időben a kórbonctani előadások keretén belü 1 Philipp Carl Hartmann előadásai hangzottak el az anatómia és kórbonctan történetéről, tőle kéziratban maradt fenn Az általános kórbonctan története című mű. Hatására többen is írtak orvostörténelmi tárgyú munkákat, így Dietrich Georg Kieser (1779-1862) Az orvostudomány rendszere c. kézikönyvet, amelyben külön foglalkozott az orvosi filozófia történetével, illetve Hartmann tanítványai közül Heinrich Anton Stecher L

> és Ernst Feuchtersieben orvostörténeti disszertációi emelkednek ki. A bécsi orvosi karon az orvostörténelmi tárgyú disszertációk sora egyre gyarapodott, bár a szerzőik többségét nem jegyezték sem a kutatók, sem más orvostörténeti tárgyú írások szerzői között. Az orvostörténeti írások többsége a járványokkal, illetve jelentős múlttal rendelkező, és abban az időben újból az orvosi érdeklődés középpontjába került gyógymódokkal és gyógyító kultúrákkal foglalkoztak. Az orvostörténeti témájú disszertációk megírása különböző klinikákhoz kötődött, így joggal vetődött fel, hogy - elsősorban Ernst Wilhelm von Brücke kezdeményezésével - az orvosi karon belül orvostörténeti tanszéket kellene megszervezni. Ezzel a kérdéssel 1849. november 16-án foglalkozott a kar tanulmányi igazgatója és egy évvel később, 1850. december 3-án arról számoltak be, hogy a kar küldöttei megtekintették a berlini orvosi kar orvostörténeti tanszékét, tanulmányozták oktatási programjukat." Ennek értelmében gróf Leo Thun oktatásügyi miniszterhez fordultak kérelemmel, hogy engedélyezze az orvostörténeti tanszék megszervezését és a tárgy előadására Franz 11

1 Lesky, Erna. i.m. 1

1 Wawruch, Andreas Ignaz (1782-1842) előbb teológiát és jogtudományt hallgatott, 1812-ben az orvostudományi karon orvosdoktori oklevelet szerzett, majd az. Alig. Krankenhaus patológiai osztályán tanársegéd, később Prágában az anatómia tanára. Visszatért Bécsbe és a seborvosi karon az anatómia és a kórbonctan professzora lett. '"Töltényi Szaniszló (1795-1852) orvos, költő, növénynemesítő, egyetemi tanár. Előbb gazdatiszt, iró és lapszerkesztő, majd orvosi tanulmányokba fogott és 1825-ben Pesten orvosi oklevelet szerzett. A bécsi Josepliinum sebészet- szülészet professzora, többek közölt az orvostörténelem előadója. Az 1848-as bécsi forradalom támogatója, 1848 őszén fellépett a cenzúra és a tanszabadság korlátozása ellen. Rendőri felügyelet alá helyezték, nyugdíjazták. Id.: Kapronczay Károly: Töltényi Szaniszló. Orvosi Hetilap, 117 (1976) 12. 732-734. '' Theoria históriáé medicinae. Vindobonae, Stöckholzer, I 831. 21. 1

4 Lesky, Erna: im.