Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 202-205. (Budapest, 2008)

KRÓNIKA — CHRONICLE

1970-ben a Magyar Tudományos Akadémia orvostudományi kandidátusi fokozatát nyerte el, gyógyszerügyi szervezés témájú dolgozatával, 1992-ben gyógyszerésztörténeti munkásságáért a tudományok doktora fokozatát kapta meg. 14 könyvet írt, tudományos publikációinak száma 300. A magyar és a nemzetközi gyógyszerészi közéletben jelentős feladatokat vállalt. 1964-1975-ig a Magyar Gyógyszerészeti Társaság főtitkára, majd 1975-1982 között elnöke volt. Számos más tudományos társaságnak volt tisztségviselője. A Magyar Orvostörténelmi Társaságnak évtizedeken át alelnöke. A FIP munkájában 1962 óta képviselte Magyarországot. 1976-1984 között a FIP egyik alelnöke volt. A FIP rendezvényeiről írásaiban beszámolt, így Washington (1971), Wien (1972), Lisszabon (1972), Madrid (1980) Montreaux (1983), Lagos (1984) Montreal (1985), Varsó (1976), Pozsony (1976), Amszterdam (1987), Damaszkusz (1987), Sydney (1988), Tallin, Vilniusz (1989). Több ország tudományos társaságakitüntetésben részesítette, illetve tiszteletbeli tagjává fogadta. A gyógyszerészlörtcnetet 1971-óta oktatta az egyetemen. Irányításával 105 disszertáció készült, amelyek közül 20 volt gyógyszerésztörténeti témájú, 5 kandidátusi disszertációt vezette. Kongresszusokon mintegy 80 előadást tartott. Az IGGP-nek 1968-óta tagja volt, 1982-tól 1989-ig elnöke. A Nemzetközi Gyógyszerésztörténeti Akadémiának (Académie Internationale d'Histoire de la Pharmacie) 1977-óta tagja, majd elnöke volt 1991-1995 között. Az IGGP és az AIFÍPh. Elnöki tisztségében tovább bővültek nemzetközi kapcsolatai. Különösen számon tartotta a kairói (1982), washingtoni (1983), granadai (1985), oslói (1987) piacenzai (1988), madridi (1986 és 1989), izraeli (1990), prágai (1991), valenciai (1991), római (1992), heidelbergi (1993), párizsi (1995) utazásait. Hosszú éveken át szívesen járt a lengyel társaság éves szimpózumaira. Számos barátja volt a világ minden részéből. Magyarországi és külföldi kitüntetéseit hosszú lenne felsorolni. A Magyar Köztársaság elnöke a „Magyar Köztársaság Csillagrendje" kitüntetést adományozta neki (1990). Kitüntetést vehetett át Gent, Krakkó, Granada, Iasi egyetemeitől, Párizs polgármesterétől, a spanyol gyógyszerészi akadémia (Instituto de Espana Real Academia de Farmacia) levelező tagjává választotta (1986). Szülővárosa: Cegléd 1997-ben díszpolgárává választotta. Zalai professzor hosszú életén át nagyon szerette a gyógyszerészi hivatást, mindent megtett annak ápolására és fejlesztésérc. 1992-ben nyugalomba vonult. Ezt követően is publikált és tisztségeket vállalt. Hosszas betegség után 2008. szeptember 28-án hunyt el Budapesten. Szülővárosában, Cegléden temették el. Grabarits István