Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 202-205. (Budapest, 2008)
TANULMÁNYOK — ARTICLES - PÁLVÖLGYI Balázs: A trachoma elleni védekezés megszervezése Magyarországon (1884-1903)
hívta föl a minisztérium figyelmét. Az országos tébolyda biztonságára a későbbiekben is ügyelt a minisztérium. 1892-ben arra figyelmeztette az igazgatót, hogy az osztrák tébolydákban már kialakult egy járvány, ezért onnan csak ellenőrzés után, és csak abban az esetben vegyen át beteget, ha az rendelkezik trachoma-mentességéről szóló igazolással. 100 5. Az 1903-as trachoma-rendelet 101 Feuer kormánybiztosi munkáját Grósz Emil vette át. 102 Az ő nevéhez köthető az új trachoma-rendelet megalkotása, mellyel - már pusztán azzal, hogy az addig különböző forrásokban megtalálható intézkedések egy rendeletbe kerültek - átláthatóbbá vált a védekezés rendszere. 103 Programjának fontos részét képezte továbbá a szemkórházak és szemosztályok létesítése. így Budapesten 112 ágyas, Szegeden és Brassóban 100-100 ágyas, Perlakon 45 ágyas állami szemkórház létesült, Nagyvárad, Miskolc, Pécs, Kaposvár, Újvidék, Nagybecskerek, Gyula közkórházai pedig állami segítséggel szemosztályokkal bővültek. A századforduló után így a három egyetemi szemklinikának 202, a négy állami szemkórháznak 319, a három régi trachomakórháznak 57, tizenhárom közkórház szemosztályain 647, összesen 1195 ágy állt a trachomások rendelkezésére. 104 Az új rendelet megalkotásának indokaként a miniszter a tudomány időközbeni fejlődését, valamint a szabályozás egyszerűsítését, annak átláthatóbbá tételét jelölte meg, hivatkozva az 1901/XX., a közigazgatási eljárás egyszerűsítéséről szóló tc.-re. Az új szabályozás rendelkezett a trachomások bejelentéséről, nyilvántartásáról. Minden orvos, aki új trachomas beteggel találkozott, még az 1894-es rendelet alapján köteles volt Budapesten az illetékes kerületi elöljáróságnak, törvényhatósági jogú városban a rendőrkapitánynak, rendezett tanácsú városban a polgármesternek, kis- és nagyközségben a főszolgabírónak és a községi elöljárónak bejelenteni. 105 Az új trachomas betegről az orvosnak „Orvosi jelentési" kellett készítenie és azt a községi elöljáróságnak el kellett küldenie. Az első fokú közegészségügyi hatóság feladata volt a beérkezett jelentések alapján a trachomások nyilvántartásba vétele, és a betegek hozzátartozóinak is vizsgálata. A községi orvosok által összesített, bejelentésekből összeálló nyilvántartást a járásorvos ellenőrizte. Ha a beje99 MOL Kl50-IV-l6-1893-93687 100 BM 1892/26.084 101 BM 1903/110.000 102 Feuer halála után a VI. főosztály vezetője Grószt terjesztette elő a trachoma-felügyelői állásra. Az előterjesztést azzal indokolta, hogy Grósz már 1888-óta az egyetemi szemészeti klinikán trachomával foglalkozott és vállalta, hogy kurzusokat tart, vezeti a Szt. István kórház trachoma-osztályát, az állami trachoma-kórházakat évente egyszer megvizsgálja és szemműtéteket végez, a minisztérium egészségügyi osztályában hetente egyszer, de ha kell, akkor többször is megjelenik, minden hozzá rendelt ügyben sürgős esetben 24 óra alatt, egyébként 8 nap alatt véleményes írásbeli jelentést tesz, valamint a trachoma-ügyről évente összefoglaló jelentést készít. A kinevezés mellett szólt továbbá az, hogy míg Feuer a számára biztosított számos pótlékkal igen drága munkaerő volt, Grósz alkalmazása kevesebb kiadással járna. - MOL Kl48-261-1903-20-734 , Kinevezése után Grósz tanfolyamokat tartott az Üllői úton, melyen résztvevő orvosok útiköltséget, és 8 K napidíjat kaptak. - Gyógyászat, 1904. (221), márc. 20. 11,3 Biringer Károly: Trachoma elleni küzdelem a barcsi járásban 1884-1939-ig. Népegészségügy, 1941/3, 132146. 104 Grósz Emil: A trachomaellenes védekezés Magyarországon. Közegészségügy, 1912/11, 112-113. 12, 122-123., 13. 139-141. 112. 105 BM 1894/91.954
