Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 202-205. (Budapest, 2008)
KÖNYVSZEMLE — BOOK REVIEWS
A mellékletben,-jó kezdeményezésként, - néhány nagyobb budapesti temető térképe kapott helyet. A vázlatos áttekintés alapján is elmondható, hogy Mészáros M. János hatalmas anyaggyűjtését, elődeink iránti elkötelezettségét elismerés illeti, ugyanúgy, mint Szabóné - Szávay Judit főigazgató, Orbán Éva felelős szerkesztő, a könyvtár-igazgató helyettesének igyekezetét. . A recenzens hadd tegyen néhány általános megjegyzést. Az összes - 145 - személy között mindössze 2 (!) hölgy neve olvasható: Csizmadia Ernőné Székely Magda tanszékvezető egyetemi tanár és Németh Lászlóné Dr Gáspár Zsuzsanna egyetemi docens neve. Mi lehet az oka 17 Korábban kevesebb nő vállalta e pályát? Avagy a nők nem juthattak magasabb beosztásba 9 Szomorú, hogy a síremlék közül igen sok restaurálásra szorul. Tragikus a számos sírrongálás is. Szomorú, miért kellett - nem ritkán - két, sőt három helyre vinni a halottat 0 ! Vértes László Morris, Charles R.: The Surgeons. Life and Death in a Top Heart Center. New York, W. W. Norton & Company, 2008. 305 p. 2008 januárjában jelent meg Charles R. Morrisnak, az ismert, jogi végzettségű és banki tapasztalatokkal is rendelkező újságírónak az érdekfeszítő könyve „Sebészek. Élet és halál egy csúcs szív-centrumban" címmel. Nem szokványos, tisztelettudóan száraz stílusú értekezést írt, amilyenek gyakran születnek egy-egy intézmény jubileuma vagy bemutatkozása alkalmából. Nem tartalmaz ünnepélyes laudációkat, életrajzi méltatást vagy statisztikai beszámolókat. Stílusát leginkább dokumentarista tárca-regényként vagy riport-regényként tudnám meghatározni, érzékeltetve ezzel, hogy többféle műfaj keveréke. A mai amerikai dokumentumregények és - filmek vonulatába tartozik, amelyek a - szenzációktól nem mentes - alaptémát hétköznapi emberi sorsok, drámai helyzetek részletes elemzésével teszik érzékletessé, átélhetővé az olvasók (nézők) számára. A szerző az előszóban beszámol arról, mi indította könyve megírására: találkozott egy adattal, amely szerint az Egyesült Államokban ma több pénzt költenek szívkezelésekre, mint új személygépkocsikra. Leszögezi, hogy semmilyen előzetes koncepciója nem volt, amikor elkezdett a témával foglalkozni - csupán minél többet szeretett volna megtudni a „szív-iparról". Vizsgálódásait Amerika - és a világ - egyik legkiválóbb, csúcstechnikával felszerelt szívsebészeti centrumában, a szív- és tüdötranszplantáció „fellegvárában", a New York-i Presbyterian Hospitalban végezte. Ez a klinika a Columbia Egyetem Egészségügyi Centrumához tartozik. Fél éven át emberközelből tanulmányozhatta a klinika működését, az operációk rendjét. Morris! érdekelte, hogyan vélekednek az orvosok a hivatásukról, a kényszerítő körülményekről, a döntéseikről, a fizetésükről. Kíváncsi volt a működést meghatározó külső szervezőerőkre, a gyógyszerészi és a műszaki stáb, valamint a különböző egészségügyi hivatalok munkájára is. Végűi kíváncsi volt a páciensek véleményére az orvosok tevékenységéről és a saját helyzetükről. A szerzőt vizsgálódásai során számos meglepetés érte. Ezek közül az egyik legjelentősebb annak a felismerése volt, hogy egy műtétnek rengeteg olyan részlete van, amely csak akkor válik egyértelművé, amikor a sebész a mellkast felnyitja és a beteg szervet meglátja. Vagyis semmiféle kompuleres diagnosztika nem tudja teljesen kiváltani a közvetlen megtapasztalást és az emberi géniuszt, az elme helyzetfelismerő és összegző képességét. A könyv gerincét hétköznapi emberek kardiológiai problémákkal terhes élethelyzeteinek, küzdelmeinek a bemutatása képezi. Ugyanilyen személyességgel villantja fel az orvosok, ápolók egyéniségéi is. Az egyéni sorsokon keresztül mutatja be a szerző az intézet működését, a műtétek menetét, a gyógykezelések mikéntjét. Egyegy betegsors felvillantása ürügyet szolgáltat arra, hogy Morris társadalmi körképet rajzoljon az amerikai egészségügy - azon belül is egy „csúcsintézmény" - működéséről. A Columbia Presbyterian I lospitalban átlagosan két szívátültetést végeznek hetente. Hátborzongatóan nagy számnak tűnik ez akkor, ha belegondolunk, mekkora orvosi és ápolói apparátust igényel minden egyes betegnek a további gyógyítása, állapotuk nyomon követése, társadalmi visszailleszkedésük segítése. És mellettük még ott van a többi, szívproblémákkal kezelt páciens. Morris müvének erénye, hogy - riportkönyv jellege miatt - az olvasók beleélhetik magukat a betegek élethelyzetébe, átérezhetik problémáikat. Megrázó sorsokkal szembesülhetünk a könyvben. Nehéz megérteni, hogy a transzplantáltaknak egész életükben egy kényes egyensúlyra kell ügyelniük: egyfelől elegendő immunszuppresszáns anyagot kell a szervezetükbejuttatniuk, hogy az új szerv ki ne lökődjön, másfelől ugyanennek az anyagnak a lehető legkevesebbnek kell lennie, nehogy immunrendszerüket túlságosan legyengítve valamilyen banális fertőzésbe haljanak bele. Életük merő figyelem és óvatosság, mégis élet. Ha sikerül ezt a kényes egyensúlyt fenntartani, átlagosan tízéves élethossz-növekedésre számíthatnak.
