Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 200-201. (Budapest, 2007)

KÖNYVSZEMLE — BOOK REVIEWS

nem képeznek új fajokat, ez irányú munkássága, bár szorgalmat és elmélyülést igényelt, nem gazdagította jelentősen a tudománytörténetet. A. Geus (173-185) a szemléltetést, a vizuális technikát elemzi a Nova Acta illusztrációi alapján, hiszen az új litográfiái eljárásokkal szemben Esenbeck nagyon igényesen lépett fel. Az idealista természetfilozófia és a romantika természetkutatása jellemzi D. von Engelhardt (139-156) és 1. Jahn (123-138) dolgozatait, akik a növényt állították a kutatás középpontjába, és Esenbeck botanikai gondolkodásmódját összehasonlították M. .1. Schleiden nézeteivel, hasonlóságokra és különbözőségekre rámutatva. A harmadik témakör a botanikai fejlődés útjával foglalkozik. Chr. Friedrich (215-229) a gyógyszerészet és botanika kapcsolatát vázolja fel a 19. század első felében, a gyógyszerészek aktivitását elemzi, akik kapcsolatban álltak egymással és a levelező botanikusok társaságának is tagjai voltak. J. Grau (189-198) C. Fr. Ph. von Martius (1829-1833) elemzéseit összeveti Esenbeck munkásságával és megállapítja, a két tudós még ki nem adott levelezése is szükséges a helyes értékelésükhöz. A lengyel szerző A. Zemanek (199-214) leírja azt a sokoldalú aktivitást, amit a lengyel botanikusok a gyűjtés terén kifejtettek, gyűjteményeik a háborúk viszontagságai ellenére is még mindig léteznek. Három dolgozat foglalkozik a botanikus kertekkel: (W. Barthlott- M. D. Rafiopoor: 233-249), M. Mularczyk (251-264), a konferencia utolsó előadása pedig a botanikus kertek továbbéléséről szól (P. R. Crane - M. C. Johansson (303-314). Két szerző a sziléziai egyetem egyes tanszékeit vette górcső alá, különösen az orvosi fakultására koncentrálva, amely abban az időben a botanika, kémia és gyógyszerészetnek is otthont adott, és amely tárgyak csak nehezen tudtak ebből a keretből kilépni és önállósulni. Az egyetemi élet társadalmi, vallási és politikai feltételei a 19. század közepén képezi talán a legfigyelemreméltóbb feldolgozást, (W. Kozuschek: 267-285 és M. Czaplinski: 287-299), kitérve az erőteljes iparosításra, ami szegénységbe és nyomorba döntötte a lakosság nagy részét. Esenbeck e jelenség morális és katonai kihatásai ellen szigorúan fellépett, következetes politikai ellenállása a boroszlói munkásegyletekhez vezette. A kötet Nees von Esenbeck publikációinak eddigi legteljesebb bibliográfiáját tartalmazza, illusztrációs jegyzékkel, szerzői és névmutatóval zárul. A feldolgozott témakörök rámutatnak arra, hogy Esenbeck munkássága különböző diszciplínák irányából közelíthető meg. Életmüvének feltárása még távolról sem tekinthető lezártnak. Külön figyelmet érdemel az a törekvése, hogy nagy gondot fordított a felnövekvő tudományos utánpótlás nevelésére. Rákóczi Katalin Forrai Judit: Fejezetek a fogorvoslás és eszközeinek történetéből. Budapest, Dental Press, 2005. 294 p., ill. Egy orvosi diszciplína történetéről írott monográfia akkor igazán jó, ha az azt érdeklődő, de a szűkebb szakterület tudományaiban nem járatos olvasó is fáradtság nélkül megérti, s ha egyúttal a szakma története iránti érdeklődést is felkelti, a szakembereknek pedig olyan ismereteket nyújt, melyek egyrészt továbbgondolkodásra késztetik, másrészt kielégítik a minden jó orvosban élő szakmai kíváncsiságot. Forrai Judit jelentős forrásanyagot és jól válogatott irodalmat feldolgozó, nagy szakmai és orvostörténeti felkészültséggel írott könyve minden tekintetben megfelel ezeknek a követelményeknek. Nemcsak szép - nagyon szép - képeskönyvet nyújtott át a tudomány- és kultúrtörténet iránt érdeklődő olvasónak, hanem olyan jól megírt munkát, mely megfelelően, valóban a fogászat kultúrtörténetét mutatja be jó stílusban, precíz definíciókat és világos fogalmakat használva. Munkája hiányt pótol az itthoni és az általam ismert külföldi irodalomban egyaránt. Olyan fogorvostörténeti munkával még nem találkoztam, mely ebben a technika által dominált világban a technikai fejlődéssel együtt rajzolta volna meg azoknak a kultúráknak a képét melyekben a diszciplína maga kialakult, majd önálló, tudományosan fundált szakmává vált, befolyásolva a kultúrától mindig függő orvosi gondolkodást. Sikerült ez a rajz, jóllehet tárgya jellegénél fogva a technikai fejlődés bemutatása szövegben és képben egyaránt sok helyet foglal el. A harminckét fejezetből álló, a fogorvoslás történetét az ősidőktől napjainkig tárgyaló, arányosan felépített munka a modern orvostörténetírás ama kettős követelményének is megfelel, hogy kapcsolódóan mutatja be az orvosifogorvosi gondolkodás fejlődését és a kultúra, valamint a civilizáció anyagi aspektusának történetét. A könyv belső dinamikája a legjobb értelemben vett szellemtörténetet tükrözi megfelelő eszmetörténeti allúziókkal. Figyelemreméltó az a koncepció, mely a tárgyakat történeti- kultúrtörténeti miliőbe ágyazza, Úgy tűnik, hogy helyenként az arányok változnak a szorosan vett szakmatörténettel szemben talán több a művelődéstörténeti leírás. Ez azonban nem hátrány, mert ha - mint kívánatos lenne, a tankönyvként is helyet kap, anyaga könnyebben lesz elsajátítható. Az instrumentumok bemutatása, maga a tárgytörténeti excursus, az eszközök tömör, ugyanakkor szellemes magyarázata didaktikus és instruktiv jellegét még erősítik. Ami a didaktikát illeti a könyv végén találha-