Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 200-201. (Budapest, 2007)
KÖNYVSZEMLE — BOOK REVIEWS
lay János, Fischer Károly Dániel, Raymann János Ádám, Domby Sámuel, Szabó Dávid és mások írásait a magyar borokról. Igazán bámulatos az a könnyedség, ahogyan néhány mondatban bemutatja a latin nyelvű dolgozatok tartalmát, összehasonlítja azokat egymással és értékeli jelentőségüket. Olvasás közben egyre nő az elismerésünk a szerző iránt. A lényeg kiemelésének bravúros tömörsége úgy hat, mint a nemes esszencia: mennél többet kóstolgatjuk, annál inkább élvezzük. A fejezet végén függelékben egy nagyon hasznos bibliográfiát találunk: A magyar, orvosi vonatkozású borászati irodalom 1848-ig. A magyarázó jegyzetek hasznos kiegészítői az összefoglalásnak. A mű nagyobbik részét két latin nyelvű és egy magyar nyelvű disszertáció közlése adja. Az első, Komáromy János Péter 1715-ben Bázelben kiadott orvosfizikai doktori értekezése a soproni borokról (247-300. p.); a második, Friedrich Hoffmann orvos-fizikai tudományos disszertációjának 1721-ben kiadott müve a magyar bor kiváló természetéről. (301-338. p.) A harmadikként közölt tudományos munka a 19. század első és egyetlen magyar nyelvű bor-tárgyú disszertációja: Szabó Dávid „ A mádi bor természet és orvostudományi tekintetben. Pesten, 1838." (339-405. p.) Az első két disszertáció latin nyelvről magyarra fordítását és jegyzetekkel történő ellátását Magyar László András végezte. A harmadik, magyar nyelvű dolgozat értő szöveggondozása Kovács Máriának köszönhető. Végül Magyar László András egy csokorba gyűjtötte azokat a régi recepteket, amelyek bort tartalmaznak. Mindenféle bajra, betegségre összeállított receptek gyűjteményéből válogathat az olvasó kedvére és betegségére tekintettel. A receptek összetétele a szerző jóvoltából immáron ismert, már csak a kiváló alapanyagokat kell beszerezni, azaz a jó bort. Egészségünkre! Ráczkevy Edit Dressendörfer, Werner (Hrsg.): 2005 Aptheker Kalender/Calendar for Pharmacists. Stuttgart, Deutscher Apotheker Verlag, 2008. A hónap első napjáról, a Calendae-ről elnevezett kalendárium több évszázados karriert tudhat maga mögött. A szokásos naptári információk mellett ismeretterjesztő és szórakoztató funkcióval is bír: képeket, történeteket, olvasmányokat, illetve időjárással, egészségüggyel és egyéb témakörökkel kapcsolatos tudnivalókat tartalmaz. A késő középkorban már olyan nagy kereslet volt irántuk, hogy egyes nyomdászok megéltek csak a kalendáriumok kiadásából is. Napjainkban egyfajta fokmérőt jelent, ki milyen naptárt, kalendáriumot akaszt ki a falára. A szépen fotózott, ízléses kiadvány nem mindig elegendő arra, hogy eladja magát az egyre bővülő naptárpiacon. Mivel a cél a minél szélesebb rétegek megcélzása, nem szabad túl tudományos szövegeket írni az ábrákhoz, s az ábráknak nem szabad túl ripacsnak sem lenniük, hogy megmaradjon a szakkiadvány jellege. Úgy gondolom, hogy a Deutscher Apotheker Verlag-nak sikerült egy szépen összeállított, népszerűsítő naptárat alkotnia, amelyet mindenki, aki orvostörténettel foglalkozó kutató, orvos vagy laikus, szívesen tesz ki a jövő évben. A 12 hónap érdekes témákat mutat be az „olvasónak": orvosságneveket a múltból, 18 századi gyógynövénykönyveket, méregszekrényt és méregkamrát, 18. századi német fajanszedényeket, barokk gyógyszertárat, illetve annak modelljét, firenzei üvegeket és dekantálóedényt, 17. századi foszforszobát, orvosi sebtapaszokat, 16. századi címeres szelencéket, illetve imádságos képet Szt Kozma és Dámján ábrázolásokkal. Ha csak egy hónapot lehetne kiragadni, akkor személy szerint a sebtapaszos szeptembert választanám. A képen nem egyértelmű ugyanis, hogy mit is látunk, elsőre azt hihetnénk szivartartozékokat. De az ismertető szövegből megtudjuk, hogy a sebtapasz, az emplastrum adhaesivum olyan orvosi készítményt jelentett, amit a bőrre kellett felhelyezni, és vagy zsírsavból és ólomsókból, vagy zsírok, olajok, gyanta és viasz keverékéből állt, amihez még igény szerint más hatóanyagot is hozzá lehetett adni. Szobahőmérsékleten hosszú ideig megőrizte állapotát, kézmelegítéssel azonban gyúrható volt és magasabb hőmérsékleten olvadt. Ilyen folyékony állapotában szövetre vagy más anyagra kenték fel és kihűlése után megragadt az emberi bőrön. Mivel ez az előállítás nagyon munka- és időigényes volt, ajánlatos volt egy egész készletet felhalmozni belőle. A képen látható kezdetleges sebtapaszok ezután már könnyen felismerhetőek. Amiért a kiadvány mindenképpen dicséretet érdemel, hogy megadja a pontos lelőhelyeket, illetve megfelelő az irodalomjegyzék is. Viszont hiányolom, hogyha már megadták a tárgyak méreteit, az anyagát is hasznos lett volna feltüntetni. Mindenesetre ez a naptár, mint előző évi társai, unikum a tudásra szomjazó vásárlóerő számára. Czár Katalin
