Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 200-201. (Budapest, 2007)

TANULMÁNYOK — ARTICLES - PÁSZTOR Emil: Orvosegyetemi oktatás hazánkban 1769 és 1971 között, különös hangsúllyal az anatómiára és a koponyatanra

az életet". Huzella szerint az orvosnak is az a hivatása, hogy az emberek életét az egészség, a boldogság, a béke összhangjává felhangolja. „Az orvos hivatásában az értelem és az érzelem művészetté egyesül az emberszeretet erejénél fogva". Arra az okoskodásra, hogy a háború természeti törvény és nem tudunk mit tenni ellene, Huzella azt válaszolja, hogy a betegség is felfogható természeti törvénynek és mégis igyekszünk leküzdeni, miért ne küzdjünk a háború ellen is? A katonai és az orvosi etika abszolút ellentétes. Ez a tanulmány egy hatalmas empátiával bíró filozófiai értekezésnek tekinthető, amelyet nem szoktunk meg egy anatómustól. Igaz, hogy Huzella professzor inkább biológus volt. Törő Imre (1900-1993) 1947-1950-ig volt a debreceni egyetem Anatómiai és Biológiai Intézetének vezetője. Meghívás alapján, 1950-ben Budapesten Huzella professzor utódaként a Szövet- és Fejlődéstani Intézet professzora. 1971-ben nyugdíjba vonult, de mint tudományos tanácsadó aktív életet élt. Megszervezte az MTA Kísérleti Orvostudományi Kutatóintézet morfológiai osztályát. 1946-ban lett az MTA tagja és megszervezte az MTA Biológiai osztályát. Fontos kutatásai voltak a fejlődésmechanika és a szövetátültetés. 1952ben Kossuth-díjat kapott. Törő Imre még a M. Kir. Tisza István Tudományegyetem anatómiai-biológiai intézetének adjunktusaként írta meg fontos munkáját: Az ember fejlődésének alapvonalai (Magyar Orvosi Könyvkiadó Társulat, Budapest, 1936). Ennek a könyvnek és Törő munkásságának kritikáját legkimerítőbben Huzella professzor adta meg a könyv előszavában: "Törőnek az összehasonlító szövettan, a szövetkeletkezés, a szövet átültetés, a szövetek és szervek megújhodásának különböző kérdéseire kiterjedő, a biológia leíró és kísérletes módszereinek párhuzamos alkalmazásával végzett önálló, különösen a szövettenyésztés és a fejlődésmechanika nézőpontjait egyesítő kutatásai a biológiai megismerés eddig nem sejtett útjait nyitották meg". Ennél nagyobb elismerést ritkán kaphat valaki mesterétől. A könyv a szervek fejlődését tárgyaló részben nem a csíralemezeket vette a beosztás alapjául (ahogyan ezt mások teszik), hanem az anatómiai csoportosítást, ami szerintem a jobb érthetőséget teszi lehetővé. A koponya és a koponyacsontok fejlődését csupán 9 és fél oldalon tárgyalja. Törő másik, 30 évvel későbbi munkája a hazai biológiai kutatás összefoglaló monográfiája, amelyet ő szerkesztett és egyik fejezetét írta: Az élet alapjai (Gondolat Könyvkiadó, Budapest, 1966). A társszerzők megnevezése mellett a kidolgozott témát is megemlítem: 1. Kiszely György (Elő és élettelen); 2. Újhelyi Sándor (Az élet fizikai alapjai); 3. Sraub F. Brúnó (Az élet kémiai alapjai); 4. Törő Imre (A sejt); 5. Török László József (A szaporodás); 6. Acs Tamás (Az öröklődés alapjai); 7. Balázs András (Az öregedés biológiai alapjai). Ez a komoly, korszerű munka szinte megkoronázta Törő munkásságát. 1971-től 1995-ig Halász Béla (1927-) professzor lett a tanszék vezetője, akinek zseniális, az egész világon ismertté vált találmánya a „Halász-knife", valamint kísérletes endokrinológiai kutatásai a Szentágothai-iskola folytatásaként szereztek hírnevet. 1979-ben az MTA levelező, 1985-ben rendes tagjává választotta. 1990-1996 között az MTA alelnöke volt. Utána, 1995- 2003 között Oláh Imre, majd Szél Ágoston áll a tanszék élén. Kiss Ferenc (1889-1966) követte Lenhossék Mihályt az I. sz. anatómiai tanszéken, aki 1913-ban szerzett orvosi diplomát a kolozsvári egyetemen. 1917-ig az egyetem Leíró és Tájbonctani Intézetében tanársegédként dolgozott. Mint magántanár Budapesten a tájanatómiát tanította 1918-tól 1924-ig. Mivel a kolozsvári egyetem Trianon után végül Szegedre került, Kiss Ferencet (mint régi kolozsvári tanerőt) is a szegedi egyetemre nevezik ki az anatómia tanszékvezető tanárává (1929-1934). Karrierjének utolsó állomása Budapest.