Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 200-201. (Budapest, 2007)

ADATTÁR — DOCUMENTS - EMED, Alexander: Schulhof Vilmos és Schulhof Ödön

SCHULHOF VILMOS ÉS SCHULHOF ÖDÖN ALEXANDER EMED Hévíz Magyarország egyik legnépszerűbb, nemzetközi hírű gyógyfürdője. Hévíz modern fürdővé alakításában a Schulhof testvérpár szerepe igen jelentős. Schulhof Vilmos 1874-ben született Budapesten, szegény, kispolgári családban. Apja kereskedősegéd volt. Vilmos diplomáját 1897-ben szerezte Budapesten, majd Berlinben folytatott kórházi gyakorlatot. Hazatérte után a budapesti Általános Munkáspénztár Gyógy­intézetében dolgozott. 1906-ban, 32 évesen került Hévízre, fürdőorvosnak. Élete a für­dőidényhez igazodott. Május elsejétől szeptember végéig Hévizén látta el a betegeket, majd hazautazott Budapestre, és a téli hónapokban az Erzsébet-gyógyfürdő reumatológiai osz­tályát vezette. Schulhof Vilmos nagy erővel látott munkához Hévizén. Részben tevé­kenységének köszönhetően épült föl 1907-ben az első Hévízi Szanatórium és Gyógyszál­loda, amelyben már termálfürdő, iszapkezelés, masszázs és villamos terápia várta a vendégeket. Schulhof alkalmazta hazánkban először a Gustav Zander, svéd orvos által ki­dolgozott, „gépesített" gyógytornát. 1911-ben megalapította Hévízen a saját tulajdonú Zander-gyógyintézetet A gimnasztikai gyógymód mellett röntgen és laboratórium állott a kezelt betegek rendelkezésére. Ezzel párhuzamosan széleskörű irodalmi munkásságot fejtett ki a gyógyfürdő is­mertetése érdekében. Tudományos cikkei a Magyar Balneológiai Értesítőben, a Budapesti Orvosi Újságban és a Gyógyászatban, a német nyelvűek pedig a berlini Zeitschrift für Bal­neologie-ban jelentek meg. 1908-ban végezték el először Hévizén a forrás vizének vegyelemzését. Az analízis kie­melte a az iszap radioaktivitását. 1912-ben a Klinikai füzetekben jelent meg Schulhof ta­nulmánya A radioaktivitás a fürdőgyógyászat szempontjából címmel. 1910-ben, 1913-ban és 1914-ben a Balaton című lapban ismertette Hévízfürdő fejlődését és gyógyászati lehető­ségeit. 1912-ben a Magyar Orvosok és Természetvizsgálók XXXVI., veszprémi vándor­gyűlésén Vérzések és termális fürdőkúrák címmel tartott előadást. 1916-ban pedig, a XXI. Országos Balneológiai Kongresszuson a hévízi iszapgöngyölésekről számolt be. Munkásságának köszönhetően igazgatósági tag lett a Magyar Balneológiai Egyesületben, a Nemzetközi Peloid Bizottság pedig tagjává választotta. Dr. Schulhof széleskörű tevékenysége bizonyára jelentős szerepet játszott abban, hogy az első öt év leteltével Hévízfürdő fúrdővendégeinek száma megduplázódott. A tó partján új szállodák épültek, illetve egy „kurszalon" is, amely hangversenyek, előadások, bálok és társadalmi össze­jövetelek központja lett. A magyar gyógyfürdőket és forrásokat ismertető füzet az Országos Balneológiai Egyesület kiadásában, 1914-ben jelent meg. Hévizet természetesen Schulhof

Next

/
Oldalképek
Tartalom