Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 200-201. (Budapest, 2007)
TANULMÁNYOK — ARTICLES - PÁSZTOR Emil: Orvosegyetemi oktatás hazánkban 1769 és 1971 között, különös hangsúllyal az anatómiára és a koponyatanra
kutatásokban jelentős szerepet kap a koponya, a koponyacsontok és töredékek vizsgálata, a craniometria alkalmazása. A sejt és szövetek c. munkája után (1922) fontosnak tartotta összefoglalni és elismerően értékelni az MTA szerepét a magyar anatómiai irodalomban (1926). Lenhossék Mihály idegrendszeri kutatásai támogatták Ramóny Cajal álláspontját a 20. sz. első évtizedeinek egyik legjelentősebb szakmai vitájában. A neuron-tan vita két vezéralakja Ramón y Cajal (1852-1934) és Camillo Golgi (1843-1926) volt, akik még megosztott Nobel-díjuk 1906-évi átvételekor is folytatták vitájukat. Ramón y Cajal és tábora azt az álláspontot képviselte, hogy a neuron (az idegsejt) sejttesttel és nyúlványokkal rendelkező, fejlődéstanilag és anatómiailag is önálló egység, amely ingerületét egy vagy több, szintén önálló sejtnek adja át. Golgi és követői szerint azonban az idegrendszer összefüggő hálózatot képez, megszakítás nélküli struktúra. Ma már szinte érthetetlennek tűnik számunkra a Golgi-féle álláspont, de annak idején mindkét tábor igyekezett tudományos érvekkel alátámasztani álláspontját. Ebben a rendkívül fontos munkában vett részt Miskolczy Dezső (1894-1978) is Ramón y Cajal oldalán és a győzelem az övék lett. Miskolczyt egyik munkámban „a modem neurológia alapjainak megteremtője hazánkban" -nak neveztem (Comm. De Hist. Artis Med. 182-185 (2003). pp.133-146) Sajnos könyvtárainkban nem találtam, csak irodalmi hivatkozás alapján említem meg Lenhossék Mihály 3 kötetes tankönyvét: Az ember anatómiája (1922-24). 20 évvel korábban viszont megjelentet egy kitűnő könyvecskét: Útmutatás az anatómiai gyakorlatokhoz (Eggenberger-féle Könyvkereskedés, Budapest, 1900). Ennek bevezetőjében írja: „Kívánatos, hogy minden hallgató legalább két télen át bonczoljon", az első évi anyag az izmok, izületek és zsigerek, a második évi az erek, idegek, agy és gerincvelő. Részletes utasítást ad a boncoláshoz szükséges felszerelésről, műszerekről, de még olyan tárgyakról is, mint pl. a kések élesítéséhez szüksége fenőszíj-ről. Pontos és részletes leírást ad a boncolás közbeni vágásos sérülések ellátásáról. A részletes részben megemlíti, hogy az arcizmok kidolgozása az izompreparálás legnehezebb része. A fejtető és az arc izmait 4 oldalnyi terjedelemben 12 pontban tárgyalja.. A muse, orbicularis oculi kipreparálásánál megemlíti, hogy „ munkánkat megkönnyíthetjük, ha az alsó és felső szemhéj alá vattaréteget szorítunk be". Részletes tanácsot ad pl. az agynak a koponyaüregböl való kiemeléséhez, melyik ujjainkkal nyúljunk az agyalapi struktúrák alá., melyik fajta ollót használjunk a kisagysátor bemetszéséhez. Javasolja, hogy a boncoláshoz a hallgatók atlaszt (Toldt-, Spaltholz- vagy Zuckerkandl-fé\e atlaszt 22 ) és tankönyvet (Mihálkovics) vigyenek magukkal. A kisalakú 196-oldalas könyvecskében sajnos egyetlen ábra nincsen, ugyanakkor néhány értékes orvostörténeti adatot is megemlít. 23 Én magam ezt a könyvecskét a hazai tájbonctani könyvek ősének tekintem 24 C. Toldt. Anatomischer Atlas für Studirende und Aerzte. 2. Aufl. Wien. W. Spaltholz (1899) Handatlas der Anatomie des Menschen. 2. Aufl. Leipzig. E Zuckerkandl 1900. Atlas der topographischen Anatomie.des Menschen. Wien. A tetemek konzerválását elsőnek 1855-ben Nápolyban (Franchina) és Stras (Lauth) végezték az ereken át történő konzerváló folyadék befecskendezésével. Rendszeres anatómiai gyakorlatot Strassburgban már 1708-óta végeztek, Berlinben, Párizsban, Koppenhágában az 1740-1750 évek között, Leidenben 1771-ben, Edinburgban 1824-ben vezették be. Budapesten Lenhossék József vezetése alatt az 1840-es években kezdődött a boncolási gyakorlatok bevezetése.
