Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 200-201. (Budapest, 2007)
KISEBB KÖZLEMÉNYEK — COMMUNICATIONS - KÖLNEI Lívia: Kuruzslás elleni kiállítás 1928-ban
dálytalanul virul és gyümölcsöz". A tervezet egzaktabban próbálta meghatározni a kuruzslók körét, a büntetésüket szigorította volna, be akarta tiltani a patikák ún. kézi eladását, szigorúbban büntette volna a kuruzsló reklámokat. Feltűnő, hogy Flesch Nándor nem tartotta büntethetőnek azokat a végzett orvosokat, akik „ kihasználják a közönség hiszékenységét és freudismussal, suggestioval, oscillatorral, stb. gyógyítanak minden betegséget, akiknek saját titkos, biztos orvosságuk van... Ezek ellen nincs helye a büntetőjogi eljárásnak, mert a magunk jól megfontolt érdekében sértetlenül fenn kell tartanunk az 1876:14. t.-cikkben kimondott azon elvet, hogy az orvos nem korlátozható gyógymódja megválasztásában". 49 Őket az orvosi kar csak saját hatáskörében ítélheti el. A Magyar Orvos 1928-as júliusi számában közzétette a felhívást a kiállítási gyűjtőmunkára. A 18. számban Linhardt Alfréd írt beszámolót a szeptemberi orvoskongresszusról, írása nem tudósítás, hanem a kongresszus főbb témaköreit a saját gondolataival kiegészítve adta közre. A kuruzslás elleni kiállításnak volt még egy érdekes társadalmi „utózöngéje", amiről szintén hírt adtak a korabeli folyóiratok. Grossmann Simon budapesti fogász, akinek évek óta megjelenő, közismert reklámhirdetését Gortvay „pellengérre állította" mint a kuruzslás reklámjának mintapéldáját, feljelentést tett szerzői jogbitorlás, rágalmazás és hitelrontás miatt. A MONE az esetet ismertette és sommás ítéletet fogalmazott meg a fogásszal szemben. 50 Az Orvosi Hetilap a „Vegyes Hírek" rovatában mint érdekességet adta közre a Grossmann-esetet 51 . A bevezetőben kb. három bővített mondatban összefoglalta a kiállítással kapcsolatos tudnivalókat (a múzeumot következetesen régi nevén, Népegészségügyi Múzeumként emlegetve), majd az eset részletes ismertetésére tért át. Ebből tudjuk, hogy Grossmann doktor fájdalommentes kezelést ígért pácienseinek, ezen kívül tízéves írásbeli garanciát adott az angol és amerikai alapanyagú fogászati munkákra. Ebből persze a kései olvasók számára nem derül ki, mennyiben merítették ki az ígéretek a kuruzslás kritériumait. A Grossmann-ügyhöz tartozott, hogy a Magyar Fogorvosok Lapjának októberi számában dr. Petrényi Elek (akinek a nevét először tévesen Hegedűs Zoltánnak írták) védelmébe vette a kiállításon kipellengérezett Grossmann Simon fogászt, valamennyi ígéretét etikusnak és teljesíthetőnek tartotta. Ennek kapcsán a kiállítást lesújtó kritikával illette: „ ...rengeteget vártunk, semmit sem kaptunk". 52 Erre visszavágó cikk jelent meg az Országos OrvosSzövetség 23-24. számában „Egy fogorvos" aláírással, amely a kari érdekek elárulásával, bosszantó rövidlátással vádolta Petrényit. 3 Sajnos a per kimeneteléről nem találtam tudósítást. Mit is soroltak tehát a kuruzslás körébe 1928-ban? Tájékozódási alapul szolgálhat az a vázlat, amelyet a kiállítás tervezeteként adott közre a Népegészségügy. 54 Ez a képzettség nélküli kuruzslók csoportját a következőképpen adta meg: jósnők, delejes asszonyok, csodarabbik, borbélyok, javasasszonyok, kenőasszonyok, füvesasszonyok, cigányok, koldusok, juhászok, pásztorok. 48 Magyar Orvos 1928. 1. sz. 19. 49 U.o. 23. 50 U.o. 226. 51 Orvosi Hetilap 1928. 41. sz. 1173-1174. Ugyanezt a szöveget olvashatjuk a Magyar Orvosban is. 5 Idézte a visszavágó cikk írója. 53 Országos Orvos-Szövetség 1928. 23-24. sz. 311. 34 Népegészségügy 1928. 9. évf. 11. sz. (június 1.) 779.
