Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 200-201. (Budapest, 2007)

KISEBB KÖZLEMÉNYEK — COMMUNICATIONS - KÖLNEI Lívia: Kuruzslás elleni kiállítás 1928-ban

jegyzökönyve következett, amely a felkért előadók elhangzott beszédeit teljes terjedelmében, a hozzászólókét összefoglalva közölte. Gortvay György, a kuruzslás témakörének előadója hosszan ismertette a hivatalostól eltérő gyógymódok terjedésének feltételezett okait, csoportosításukat, ismérveiket. Előadása a korabeli egészségpolitika álláspontját tükrözi, negatív ítéleteit tehát a korszak politikusainak és vezető orvosainak véleményeként értékelhetjük. Az alternatív gyógymódok áttekintésében tárgyi tudása gazdag, ismeretei széleskörűek, adatai megbízhatóak. A későbbi korok orvostörténészei számára értékes dokumentum. Megtudhatjuk összefoglalásából, hogy az 1920-as évek Magyarországán milyen alternatív gyógymódokat tartottak számon az akadémikus orvoslás „riválisaiként". Természetesen európai (azon belül is elsősorban német) irányzatokról volt szó, de Gortvay magyar „kuruzslók" neveit is említette, így tanulmánya még értékesebb orvostörténeti szempontból. A Németországban virágzó alternatív irányzatok némelyike csak nyomokban voltjelen Magyarországon, mások szélesebb körben ismertté váltak nálunk is. A kuruzslással foglalkozó magyar folyóiratcikkek szerzői léptennyomon hivatkoznak a német gyakorlatra: egyfelől a kuruzslók átfogó, precíz hivatali nyilvántartására, másfelől a sokkal megengedőbb hozzáállásra az alternatív gyógyító módszerekkel szemben. Ez utóbbi folyamat Németországban az 1940-es évekre érte el a tetőpontját, amikor egyes alternatív irányzatok támogatottakká váltak. Tanulságos szembesülnünk azzal a kultúrtörténeti ténnyel, hogy míg a magyar kül- és belpolitika egyre szorosabban igazodott a német politikához, a magyar egészségügyi politika sokkal erőteljesebben megőrizte függetlenségét, aminek egyik bizonyítéka éppen az alternatív gyógyító irányzatokkal szembeni - mindvégig „keményvonalas" - fellépése. E dolgozatnak a kereteit meghaladná az egyes - Gortvay által felsorolt - alternatív irányzatok részletes ismertetése, de összesítésük mindenképpen szükséges, hogy ismerhessük a korszak hivatalos véleményét a kuruzslás problémaköréről. Az általa említett kuruzslók és sarlatánnak ítélt orvosi módszerek a következők: Christian science, neobuddhizmus, a chemnitzi Zimmermann-fé\e módszer, a Drezda melletti Z?/7z-féle metódus, a berlini Berger professzor módszere, egyes kozmetikusok, optikusok, bábák (ún. „diszkrét szülésznők") és ápolónők, laboránsok, a szegedi Zimmermann doktor elektromosság-gyógymódja, fényterapeuták, hipnotizőrök (pl. couéisták), Mac Hamour nevetésterápiája, Flaxlander zsírelvonó módszere, baunscheidtisták; természetgyógyász specialisták: csontgyógyítók, sérvgyógyítók, reumagyógyászok, sebgyógyítók, ideggyógyászok, epegyógyászok, lupus-specialisták, rákgyógyítók; homeopátia, izopátia, elektromos homeopátia, komplex homeopátia, Schüssler-féle biokémia, komplex biokémia; a vegetarizmus: bicsérdizmus, fletscherizmus, ehretizmus (Simái Imre, Riedling, Müller), mazdaznan (Madary Károly), rohkostlerek (Haig, Lahmann, Felke, Bircher-Benner, Juhász Ernő, Kőröspataki Kiss Károly, Szkohán András); vízgyógyászat (Priessnitz, Kneipp, Kühne), légfúrdőzők (pl, Nacktkultur vagyis meztelenség-kultusz), gimnasztika, különböző táncrendszerek (pl. Mensendieck-, lohelandi rendszer, orkhesztika, dalcroseizmus, labanizmus, helleraui rendszer), masszázs (Metzger, Brandt), kiropraktika, Schroth ún. száraz kúrája, szénagyógyászat (Senftenberg), gyógyfüves orvoslás (Heimann, Lampe, Künzle), japán gomba-fogyasztás, fotodinamikusok; okkultista parafizikusok és parapszichológusok: mesmerizmus, magnetizmus, hipnotizmus, gyógydelejezők, magnetopaták, perkinisták, od-tan, heliodopatia, tükörgyógymód, antropozófia.