Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 200-201. (Budapest, 2007)
KISEBB KÖZLEMÉNYEK — COMMUNICATIONS - KISS László: Haidenreich János Lajos (1747-1807), a nagyszombati orvosi kar méltatlanul elfeledett jeles végzettje - János Lajos Haidenreich (1747-1807) an Undeservedly Forgotten Sudent of the Medical Faculty in Nagyszombat
kiegészíti egymást, hiszen „míg Haidenreich a fennálló viszonyok javításán dolgozik, addig Huszty gyökeres reformokra törekszik" (Schwarz I., 1895). S hogy Haidenreich szava sem maradt pusztába kiáltó, arra bizonyíték az 1786-os „királyi rendelés", melynek 11. pontja kimondja: „Kemény Böntetés alatt tiltatik az eddig szokásban voltt, s az Apothecariussok álltall az Doctoroknak uj esztendőbenn adni szokott ajándékoknak valamintt adása, ugy ell vétele.." (Hubay K., 1901, 123-124). Ugyancsak 1786-ban a Helytartótanács először írt elő az egész országra érvényes gyógyszertár-vizsgálati mintát - ennek alapjául az egyik pozsonyi vizitátor, az 1777-ben szintén Nagyszombatban végzett Lumnitzer István (1749-1806) jegyzőkönyve szolgált (Duka Z. N., 1982, 152). A „patikákról" írott könyve ellenére Haidenreich bizonyára továbbra is jó viszonyban maradt az „apotekáriusokkal". Következő, 7 oldalas, 1786. május 18-án „Jázberin"-ben keltezett „levelét" (6. ábra) ugyanis „nagyra becsült barátjának", Müller Ferenc pesti patikusnak ajánlotta. Valószínűleg arról a Müller gyógyszerészdinasztiáról van szó, amelynek alapító tagja az idősebb Müller Ferenc - Haidenreichhoz hasonlóan - szintén Sziléziából, az akkori Troppauból (ma: Opava, Csehország) került 1776-ban Pestre. A Müller-család 1776-tól 1839-ig volt a pesti Szentháromsághoz patika tulajdonosa (Baradlai J. 1930, 394). E kis füzetre dr. Dörnyei Sándor hívta fel a figyelmemet, latin szövegét pedig dr. Magyar László András ültette át magyarra - ez úton is köszönöm mindkettőjük nemes gesztusát. A füzet címében szereplő Astragalus exscapus Csapó József debreceni orvosdoktor 1775-ös Magyar kert-)ébzw még nem szerepel. Az 1807-es, Diószegi Sámuel prédikátor és Fazekas Mihály Fő Hadnagy által írt Magyar Füvészkönyv viszont már ismeri e növény magyar nevét is: száratlan bóka (Diószegi S., Fazekas M., 1807, 422). Mai neve: száratlan csüdfű. Már az a tény, hogy e szöveg nyomtatásban is megjelent, jelzi, nem csak két jóbarát levélváltásáról van szó. Mint a fordító Magyar László András találóan megjegyezte e sorok írójához 2007. március 2-án címzett soraiban: „E levél fontos bizonyítéka a népi gyógyászat és a tudományos orvoslás eleven kapcsolatának". Haidenreich a csüdfű gyökerét és magát a virágzó növényt küldte el levél kíséretében gyógyszerész barátjának. Mint írja, a Kiskunság homokos síkságain bőségben található e növény, melyet a nép kungyökér ill. köszvény virág néven ismer. Vizes, boros főzetét izületi gyulladás és fájdalmak, fekélyek, rüh gyógyítására használják, de kezelik vele a hasmenést (dizentériát) és a váltólázat is. Már a kuruzslók elleni, hivatalosan elrendelt „küzdelem" indokolta levélváltásra utalva, jeleztük Haidenreich megértő, humánus hozzáállását a népgyógyászokhoz. Ez az attitűd derül ki e levélből is: Haidenrech nem utasítja el a tanult doktor fennsőbbségével a népi tapasztalatot, „hanem személyesen végzett kísérletekkel teszi próbára a magasztalt orvosság hatását". Kikérte a néphez „közelebb" álló seborvos, Budinsky József véleményét is, aki aztán a pesti kórházban dolgozó Herpay Gábor 11 medikusnak küldött nagy mennyiségű gyökeret - kipróbálásra. Haidenreich maga is számtalanszor kipróbálta a növény gyógyhatását és a levél második részében leírja az alkalmazási módokat, az adagolást és a kezelés bevált indikációit is. Befejező soraiban arra kéri Müllert: informálja őt arról, hogy „milyen sikerrel alkalmazták a növényt a kórházban". 17 A halasi születésű Herpay Gábor a Hőgyes-féle Millenniumi Emlékkönyv tanúsága szerint (226. o.) az 1788/89es tanévben fejezte be orvosi tanulmányait, (vagyis a disszertációírás kötelezettségének átmeneti eltörlése idején - lehet hogy éppen az Astragalusról értekezett volna ...) Decsy Almanakjai szerint az 1794-96-os években ő a Jászság és Kunság főorvosa, vagyis valószínűleg ö lett Haidenreich közvetlen utóda.
