Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 200-201. (Budapest, 2007)

KISEBB KÖZLEMÉNYEK — COMMUNICATIONS - KISS László: Haidenreich János Lajos (1747-1807), a nagyszombati orvosi kar méltatlanul elfeledett jeles végzettje - János Lajos Haidenreich (1747-1807) an Undeservedly Forgotten Sudent of the Medical Faculty in Nagyszombat

Különösen a naponta legalább kétszeri szellőztetés elrendelése váltotta ki az emberek haragját: ennek során ugyanis a húgyhólyagból ill. olajba mártott papírból készült „ablakok" sorra beszakadtak. Haidenreich ezért fontosnak tartotta, hogy jelentése egyik mellékletében „politikai észrevételeket" is tegyen. Javasolta a túlzsúfoltság megszüntetését, a nem nyitható nyílászárók cseréjét nyitható üveg ablakra. Legfigyelemre méltóbb az a javaslata, hogy a pesti Orvosi Kar dolgozzon ki „közönséges, népszerű recepteket" a leggyakoribb betegségek (himlő, skarlát, rüh, férgek) gyógyítására és ismertetésüket valamint alkalmazásuk felügyeletét bízza a lelkipásztorokra. Haidenreich jelentéséhez és javaslataihoz maga a protomedikus, Veza Gábor fűzött szakvéleményt: nem osztja Haidenreich véleményét a köznép gyógyszerellenességéről és nem tartja járható útnak a népszerű receptek kidolgozását sem (Daday A., 2005, 428). Haidenreich a következő évben még egyszer magára vonta a protomedikus figyelmét. Doktorunk ugyanis megtiltotta egy Bodó nevű hadirokkant borbélynak az érvágás és köpölyözés végzését. A vérig sértett borbély felvitette magát Pestre és egyenesen a protomedikusnál tett panaszt. Veza a panaszossal küldött levélben magyarázatot kért Haidenreichtól. Haidenreich szintén írásban válaszolt és a protomedikus a magyarázatot elfogadta (Daday A., 2005, 522-523). Mivel azonban Haidenreich a levelet - hivatkozva egy 1788-as utasításra, amely szerinte tiltja az egészségügyi személyzetnek a Helytartótanáccsal való közvetlen levelezést - nem merte egyenesen Vezának küldeni, a protomedikus válaszában kioktatta őt, hogy a tiltás csak a patikusokra és kirurgusokra vonatkozik. így Haidenreich esete indok lett 1789. nov. 13-án egy újabb országos körlevél kibocsájtásához a közvetlen levelezési tilalom helyes értelmezéséről (Daday A. 2005, 523). A fenntebb említett jelentések alapján úgy tűnik, Haidenreich jól végezte fizikusi tevékenységét a Jászkun Kerületben. 1790-ben azonban - a Haidenreichot 1782-ben váltó Rósa János elhunytával - megürült Arad vármegye főorvosi hivatala. 1790. március 23-án a megye rendjei újra Haidenreichnek szavaztak bizalmat, aki aztán 1807-ben bekövetkezett haláláig meg is maradt e hivatalban (Márki S., 1895, 637). Sajnos, a megye krónikása nem veszteget egyetlen sort sem Haidenreich második aradi időszakára, pedig bizonyára lett volna mit megörökíteni. Hiszen Haidenreich nemcsak a fizikusi hivatalt „örökölte" elődjétől, hanem a Rósa által alapított és vezetett vármegyei kórházat is. A fentebb idézett jelentésekből látható Haidenreichnak az egészségügyi személyzet felkészültsége, képzettsége iránt érzett felelőssége. Ennek alapján feltételezhetjük, hogy folytatta a Rósa által megkezdett kórházi tevékenységet is, amelyről a Magyar Hírmondó már említett, 1784. évi 100. levele számolt be. E szerint Rósa minden hétfőn és csütörtökön berendelte az összes borbélylegényt a kórházba és ott a „hetes Legénnyef a betegek nyavalyájáinak históriáit felolvastatta - „mert az mindennap iratik" - és a históriák alapján kérdéseket tett fel. Ugyancsak kifagatta őket „Plenk Úrnak"

8 és „Báró Störtk Úrnak"'

J „Rátz Professzor Úr" által magyarra fordított munkáiból is. íme, az orvostovábbképzés csírái az 1780-as években Aradon! Decsy Sámuel Magyar Almanakjá-bó\ néhány beosztottja nevét is 7 Veza (Vezza) Gábor (1728-1799) országos főorvos (protomedikus) e minőségében a Helytartótanács egészségügyi referense is. 8 A nagyszombati, majd budai orvosi kar Plenk (Plenck) József (1735-1807) sebészprofesszorának könyvét Rácz Sámuel fordította magyarral borbélyságnak eleji... címmel 1782-ben. 9 Störck (Stoerck), Anton, Freiherr von (1731-1803), bécsi egyetemi tanár majd birodalmi protomedikus, 1776-os seborvosok képzését szolgáló tankönyvét Rácz Sámuelen kívül Milesz József is lefordította magyarra.