Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 198-199. (Budapest, 2007)

KÖZLEMÉNYEK — COMMUNICATIONS - DÖRNYEI Sándor: Az első orvos a magyar országgyűlésben, Zomborcsevics Vince

tó ügyében tett. Már 1837-ben Kovács Antallal, a másik városi főorvossal azt ajánlották a városnak, hogy a tó partjára építsenek fürdőt. A tanács határozatot hozott, hogy a tó vizéből küldjenek mintát Pestre részletesebb elemzés céljából. De sem a fürdőépítés, sem a vízvizsgálat ekkor nem történt meg. Az 1840-es évek elején indult meg a palicsi tó környékének a fejlesztése. Előbb kijelölték a fürdésre szánt területet, ahol sem állatokat fürdetni, sem kendert áztatni nem volt szabad, mint korábban. 1845-ben aztán vendéglő és néhány káddal berendezett fürdőház is épült. Ekkor vállalta Zomborcsevics a víz elemzését, amiről a magyar orvosok és természetvizsgálók vándorgyűlésén is beszélt. A kiegyezés után Szabadkán is megélénkült a politikai élet. Megalakultak a pártok. Zomborcsevics a Deák-pártiak egyik tekintélyes helyi vezetője lett. 1871-ben a létrehozott Deákkör elnökévé is választották. Amikor 1875-ben a Deák-párt és a Tisza Kálmán vezette balközép egyesült, Szabadkán a Deákkör Szabadelvű párt körré alakult át, de már nem Zomborcsevics elnökletével. Az orvosi gyakorlat mellett Zomborcsevics a megélénkülő gazdasági életbe is bekapcsolódott. Foglalkozott szénkereskedéssel, 1872-ben pedig egyik alapítója és hosszú éveken át igazgatósági elnöke volt a Szabadkai Kereskedelmi és Iparbanknak. Hamarosan lemondott a közszereplésről. Utolsó nyilvános szerepvállalása 1879-ben Szabadka királyi várossá emelésének évszázados ünnepén az emlékbeszéd megtartása volt. A korabeli beszámoló szerint, mint a „köztiszteletben álló legtudományosabb férfiaink egyiké''' jutott ehhez a megtiszteltetéshez. Inkább előadásnak nevezhető ünnepi beszédében a város korai történetének a felvázolását követően a török hódoltság megszűnése után megindult fejlődést mutatta be alapos és szemléletes adatokkal. így indokolta meg, hogy a város mivel érdemelte ki a rangemelést.

26 A későbbi években már csak a városi kaszinó asztaltársaságában elnökölt. Ebben a szűkebb körben „tekintélye egyébiránt az imponáló tudásával és a teljes függetlenségével fogva oly nagy volt, hogy peremptórius ítéletmondását, nyersességgel határos szókimondását és kissé zsarnoki fellépését senki sem rótta fel hibájciuF - írta emlékezéseiben a kortárs író, Milkó Izidor?'

1 „Imponáló tudását" annak is köszönhette, hogy egyetemi tanulmányainak a befejezése után is folytatta az irodalom figyelemmel kísérését. Tekintélyes könyvtárat gyűjtött össze, s a gondosan megválogatott művekből bővítette ismereteit. Elsősorban a klasszikus ókori szerzők olykor 16. századi kiadásait és a 18. századi francia felvilágosodás szerzőinek müveit szerezte meg és olvasta. Könyvtárában azonban jelentős számban megtalálhatóak voltak az orvosi ismereteit tágító német tankönyvek, a Magyar Orvosi Könyvkiadó Társulat sorozatában megjelenő fordítások, de régebbi kiadványok is, például Hippokratész, Boerhaave, Stoll, Chenol és mások könyvei. A mintegy 2000 kötetes könyvtárat halála előtt három évvel a városi gimnáziumnak ajánlotta fel. Az adományt örömmel fogadták, de a tényleges átvétel csak Zomborcsevics halála után történt meg. Ez a gyűjtemény a második világháború folyamán jelentős károkat szenvedett, a megmaradt kb. 900 kötetet a Városi Könyvtár vette át, s őrzi kegyelettel. 1986-ban kiállításon is bemutatták a nyilvánosságnak a legértékesebb darabokat. 6 Szabadkai Ellenőr 1879. szept. 4. és szept. 7. 7 Idézi Dévavári Zoltán - Id. 11. jegyzetel.