Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 198-199. (Budapest, 2007)

TANULMÁNYOK — ARTICLES - KÓTYUK, Erzsébet: Das Gesundheitswesen der Transkarpaten-Region in der Tschechoslowakischen Ära (1919-1939). - (Közegészségügy Kárpátalján a csehszlovák korban (1919-1939))

Ortutay Tivadar: Cseh világ a Kárpátokban [Tschechische Welt in den Karpaten]. II. Aufl. Bp., 1941. Podkarpatska Rus za godi 1919-1936 [Podkarpatska Rus in den Jahren 1919-1936]. Uzsgorod, 1936. Popov, A.: Karpatorusskija dostischenija [Karpatenrussische Ergebnisse]. Mukacsevo, 1930. Szél Tivadar: Egészségügyi statisztika [Gesundheitsstatistik]. Bd. CXXIV. Bp., 1930. Szova-Gmitrov Péter: Ungvár múltja [Die Vergangenheit von Ungvár]. In: Zorja-Hajnal, 1934. Tauffer Vilmos: A bábaügy országos rendezéséről [Über die Regelung des Hebammenwesens im Land]. Bp., 1912. Zdravotnizka roczenka 1930 [Jahrbuch des Gesundheitswesens 1930]. ÖSSZEFOGLALÁS A Kárpát-medence peremén fekvő, jelenleg Ukrajnához tartozó terület a magyar szakirodalomban Kárpátalja néven ismert. A megnevezés a 19-20. század fordulóján a történelmi Magyarország négy vármegyéjének - Ung, Bereg, Ugocsa és Máramaros -összefoglaló neve volt. Az 1920. június 4-i trianoni békediktátumban Kárpátalját feldarabolták: több mint a felét Csehszlovákiához, kevesebb mint harmadát Romániához csatolták, a töredéke Magyarországé maradt. A dolgozat az 1919. júniusa és 1939. márciusa közötti két évtized egészségügyi ellátását ismerteti, amikor Kárpátalja - korabeli szóhasználattal Podkarpatszka Rusz vagy Ruszinszkó - Csehszlovákiához tartozott. A területe ekkor 12.653 négyzetkilométer, a lakossága elérte a 606.000 főt. Kárpátalján sem az első világháború előtt, sem a vizsgált időszakban nem volt orvosképzés, ezért az új egészségügyi törvények kidolgozását megelőzően a csehszlovák hatóságok felmérést készítettek a régió egészségügyi helyzetéről. A korszakban a legnagyobb gondot a fertőző betegségek, elsősorban a tífusz, a vérhas és a himlő, valamint az influenza (az ún. spanyolnátha) járvány okozták. A hivatalos adatok szerint 1000 dizentériás eset közül 144 fő elhalálozott, 100 tífuszos eset közül 259 végződött halállal, a himlővel fertőzöttek esetében 259 volt a halálozási arány. Rendkívül magas volt a tuberkulózisos betegek száma. Az általános halandóság 1920-ban elérte a 33 ezreléket. Az egyre terjedő járványos betegségek miatt sürgős intézkedésekre volt szükség. Kárpátalján ebben az időben mindössze négy kórház működött: Ungváron, Munkácson, Beregszászon és Nagyszőlősön. A csehszlovák hatóságok célul tűzték ki az egészségügyi ellátás javítását, valamint a fertőző betegségek felszámolását. Ennek érdekében egészségügyi, valamint kórházépítési programot dolgoztak ki. A kórházi osztályokon - különös tekintettel a fertőző betegekre - elsősorban a betegágyak számát növelték. A hegyvidéken távol fekvő, nehezen megközelíthető települések lakosságának szűrését és egészségügyi ellátását Csehszlovák Vöröskereszt bevonásával oldották meg. A betegellátás javítására a járási székhelyeken úgynevezett Népi Egészség Házakat létesítettek. A prágai Egészségügyi Minisztérium