Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 198-199. (Budapest, 2007)

TANULMÁNYOK — ARTICLES - KAPRONCZAY, Károly: Gesundheitliche Verteidigungsmassnahme: Die Quarantäne. - (Egészségügyi óvintézkedés: A karantén.)

ÖSSZEFOGLALÁS A legelső járvány-rendelkezések az olasz kikötővárosokban születtek, ezek végrehajtását a hadseregre vagy más fegyveres testületre bízták. A pestist hajók, karavánok hurcolták be a kontinensre, nemcsak az emberek, hanem az áruk is megfertőződtek. A legelső karantént a modenai hercegségben állították fel 1374-ben, majd 1377-ben Velence is csatlakozott és alkalmazta ezt az óvintézkedést, egy hónapra emelve a vesztegzárat. Epületeket, berendezéseket csak a 15. századtól kezdődően fertőtlenítettek vagy semmisítettek meg. Döntő jelentőségű volt, hogy 1521-ben J. Salzmann (Salius) pontosította a a pestisre vonatkozó rendelkezéseket, amelyek főleg a prevenciót szolgálták. Salzmann rendelkezett a szennyvíz levezetéséről, a vágóhidak tisztításáról, lakásokban a füstölést javasolta a levegő megtisztítása érdekében. A legelső járványrendelet 1526-ban Bécsben látott napvilágot. Az egyetem felhasználva Salzmann rendelkezéseit megfogalmazta a saját változatát. Rendelkezett a prevencióról, a nagyobb embertömegek - vásárok, iskolák stb. - környezetének tisztántartásáról. A személyek - vándorkereskedők, koldusok stb. - érkezésekor bizonyítványokat követeltek, ellenkező esetben elzárást foganatosítottak. Az elzárási időtartam bár különböző volt, - 14 naptól 40 napig terjedt - egységes fellépést jelentett. Az ellenőrzést a hadseregnek kellett megtennie legalább kéthetenként. Tudott volt, hogy az orvosok is terjeszthettek fertőző betegségeket, ezért nekik is elrendelték a 40 napos karantént. Az 1692-es törvény pontosabban lefekteti az ellenőrzést, az izolációt. Az általános szabályozás 1770-ben az egész Habsburg Birodalomra kiterjedően született meg.