Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 198-199. (Budapest, 2007)
TANULMÁNYOK — ARTICLES - JÓZSA László - FÓTHI Erzsébet: Trépanait koponyák Magyarországon. 115 eset összesítése
biztosak abban, hogy további esetek nem lappanganak-é? A véletlen szerencsének köszönhetjük, hogy a Bihar-Múzeum évkönyvére, a biológiai szimpózium elöadás-gyüjteményére, az Acta Biologica Debrecenierisiára és az azokban leírt érdekes esetekre rábukkantunk. Néhányszor megfigyeltük, hogy a régészeti feltárás és publikáció között indokolatlanul hosszú idő telt el. Az 1935-ben napvilágra került trépanait koponyát 1982-ben, a 20. század első évtizedeiben feltártakat 1951-ben illetve 1965-ben írták le. Tudunk olyan leletekről, amelyek 1982-ben már szerepeltek a múzeum kiállításán, azonban 2004 végéig nem jelent meg róluk részletes tanulmány. A leletek tárolási helye Amint a közleményekből és búvárkodásainkból kitűnt, két centrumban, a Magyar Természettudományi Múzeum Embertani Tárában és a Szegedi Tudományegyetem Embertani Tanszékének gyűjteményében őrzik a legtöbb leletet. Az előbbiben 58, az utóbbiban 25 (vagy 26) 7 lékelt koponyáról szólnak a beszámolók. Tudomásunk szerint a veszprémi múzeumnak 4, a szolnokinak 3, az egrinek 3, a debreceni Déri Múzeumnak 4, a nyíregyházinak 3, a békéscsabainak, a kalocsainak, a székesfehérvárinak és a pécsi Janus Pannonius Múzeumnak 1 - 1 lékelt koponya van a birtokában. Nem derül ki a publikációkból 5 trépanait koponya tárolási helye, továbbá az eddig nem ismertetettek többségének hollétét sem ismerjük. A jelenlegi határokon kívüli területek közül Nyítrán legalább 6, Gyulafehérvárott 1, Kolozsvárott 2 lelet lehet. A trépanait koponyák lelőhelyei A korai (újkőkori, bronzkori stb.) koponyalékelések jó része a Dél-Alföldön, Szeged környékén történt. Az újkőkori esetek fele, a Tisza-Maros vidéken, egy-egy szórvány Veszprémben illetve Zengővárkonyban került elő. Valamennyi bronz- és rézkori lelet Szeged szomszédságából származik. Az avar-koriak felét a Dunántúlon, kisebb részüket a DunaTisza közén, illetve a Körös torkolatvidékén tárták fel. A 10. századiak közül néhány ugyanebben a régióban került felszínre. Jelenlegi határainkon belül 61 lelőhelyen 8 , továbbá a Felvidéken és Erdélyben 5-5 ásatáson bukkantak lékelt koponyára. Térképre vetítve a lelőhelyeket kitűnik, hogy a honfoglalók első szállásvidékén, a Felső-Tisza tájon (Karos, Szabolcs, Rétközberencs stb.), a Megyer-lörzs területén, (a mai Budapesten és környékén, Pestlőrinc, Soroksár, Óbuda-Csúcshegy, Kőbánya, Ferencváros, Üllő), a kabar részeken, Mátra és Bükkalja, (Eger, Aldebrő, Kál, Heves, Besenyőtelek, stb.), továbbá a Tisza mentén (Tiszaeszlár, Szolnok, Tiszasüly), a volt nyitrai dukátus területén (Felsőajtós, Zsitvabesenyő, Érsekújvár, stb.) és (a mai) Hajdú-Bihar megye régiójában (Bihardancsháza, Püspökladány, Nádudvar stb.), Erdélyben (Marosdécs, Szalacs, Gyulafehérvár, Kolozsvár), valamint a Dunántúlon (Balaton vidéke, Tolna, Észak-Pannónia) egyaránt eltemettek lékelt koponyájú személyeket. A mai Magyarországnak nincsen olyan megyéje, amelynek területén ne tártak volna fel trépanait koponyákat (//. Táblázat). A területi eloszlás 7 A számbeli bizonytalanság oka, hogy debreceni szerző egyik Írásában megemlít egy Szeged szomszédságában napvilágot látott, cz ideig nem publikált leletet. s A mai Budapest területén több egykori önálló település volt, ezeket külön helységnek vettük.
