Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 198-199. (Budapest, 2007)
KÖNYVSZEMLE — BOOK REVIEWS
minél több nézőpontból történő vizsgálatára. A mű jól használható mindazok számára, akik érdeklődnek egy vidéki, az orvosképzés mainstreamjén hosszú időn keresztül kívül eső amerikai orvosi kar tél ívelő és hanyatló időszakokkal teli történetére. Havasdi József Roth, Harald: Hermannstadt. Kleine Geschichte einer Stadt in Siebenbürgen. Köln, Bühlau Verlag GmbH & Cie ,2006,. 233 p., 2 térkép, ill. Nagyszeben (Hermannstadt, Sibiu vagy Cibinium) Luxemburggal közösen nyerte el az Európai Unió Kulturális Fővárosa címet a 2007. évre. Nemcsak az köti össze a két várost, hogy Közép-Európa két „szélén" helyezkednek el, hanem lakói egy nyelvet beszélnek, beszéltek, hiszen ne felejtsük el, hogy Nagyszeben száz városként a 12. századtól a németajkú szászok fővárosa volt. A város alapítói a II. Géza idején német és flamand eredetű, később szásznak nevezett betelepülők voltak. A szászok a Német-római Birodalom különböző részeiből - a Rajna vidékéről, Elzászból, Lotharingiából, Luxemburgból, Flandriából és a Mosel vidékéről - érkezeti hospesek voltak, s a forrásokban különböző megnevezésekkel illeték őket, úgymintflandrenses, theutonici és végül saxones. A város Erdély egyik legfontosabb átjárója, a Vöröstorony-szoros közelében feküdt, ezért a középkorban Erdély legjelentősebb kereskedő- és iparvárosává gyarapodott. Nagyszeben gyors fejlődéséről tanúskodik, hogy a 14-15. században itt állt Erdély legerősebb erődítménye, amelyet a törökök többször is sikertelenül próbáltak megostromolni (1432, 1438, 1442). Az ostrom alatti sikeres védekezés nagyban megnövelte a városlakók önbizalmát és patriotizmusát. A városi tanács egy 1445-ben (vagy valamivel korábban) kelt, a pápának írt levelében Nagyszebeni nemcsak a „Magyar Királyság, hanem az, egész kereszténység falának és védőbástyájának" nevezte, s ezt a formulát maga a pápa, IV. Jenő is átvette 1445 Szilveszter napján kiadott rendeletében. Évszázadokig aztán ezt a pápai levelet idézték forrásként, mely a város nagyságát dicséri. A város történetében fordulópontot jelentett, mikor a lakosság a 16. század első felében áttért a lutheránus hitre. A század közepére már egyetlen katolikus intézmény sem maradt a városban. Amikor Caraffa bevonulásával a 17. században megkezdődött az osztrák katonai igazgatás, és újjáélesztették a katolicizmust, a protestáns vallásgyakorlat akkor sem tört meg, s nem szorult háttérbe, mint a magyar városok esetében. A román történelem szempontjából a 19. századtól vált különösen fontossá a város, mert a nemzeti ébredés egyik szellemi központjaként itt alakult meg az ASTRA és itt indult meg az első modern román napilap is. A szerző a heidelbergi egyetem Erdélyi Intézetének tudományos vezetője, aki azzal a szándékkal írta könyvét, hogy Hermannstadt-Nagyszeben históriájáról rövid és tömör összefoglalást adjon, szigorúan a tényekre és a következményekre hagyatkozva, elkerülve a mélyebb várostörténeti elemzéseket. Ez érthető, hisz a könyv terjedelme nem enged meg többet. Ha pedig az olvasó kissé hiányát érzi a magyar s román szempontoknak is, ne feledje, hogy maga a szerző is német (szász származású).Számunkra ugyanis kétségkívül furcsa úgy olvasni egy szívünkhöz közel álló, szép városról, mintha semmiféle magyar kulturális vonatkozása sem lenne. Kevésnek érezhetjük a bibliográfiát is, ha nem csak német szerzőktől szeretnénk hivatkozásokat keresni. Harald Roth monográfiája azonban így is kitűnő, szakszerű és adatokban, szempontokban gazdag munka, amelynek számos orvostörténeti, és tudománytörténeti vonatkozására ezúton is szeretném felhívni lapunk olvasóinak figyelmét. Czár Katalin Wcrtz, Tillmann; Georgius Pictorius (1500-1569/73). Lehen und Werk eines oberrheinischen Arztes und Humanisten. (Studien und Quellen zur Kulturgeschichte der Frühen Neuzeit, Bd. 4, Hrsg.:W-D. Müller-Jahncke und J. Paulus). Heidelberg, Palatina Verlag, 2006. 302 p. Doklori disszertációt tart kezében az olvasó, amit a szerző a heidelbergi egyetemen védett meg. Célja az eddigi Pictorius-kutatás összefoglalása, műveinek lehető legteljesebb feltárása és pontos bibliográfiai leírása, valamint annak megvizsgálása, munkássága milyen hatást váltott ki a kortársak körében, és lehet-e müveinek, tanításának későbbi recepciójáról beszélni. Pictorius a 16. században, tehát olyan korban élt, amely mélyenszántó vallási és társadalmi változásokkal jellemezhető. Korának orvosai - L. Fuchs, .1. Winter, A. P. Gasser - és mások visszanyúllak az ókori görög-római
