Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 198-199. (Budapest, 2007)
KÖNYVSZEMLE — BOOK REVIEWS
Jcssenius, .Ián: O krvi. Preklad: F. Simon, Mgr. Milena Vyrostová, Mgr. Jana Balegová. KoSice, Univerzita Pavla Jozefa Safarika, 2007. 42 p. A De ossibus (1981) és a.Z. Anatómia Pragensis (2004) fordításainak kétnyelvű, szlovák-latin kiadása után ezúttal a De sanguine vena secta dimisso indicium című rövid .lessenius-traktátus szlovák átültetésével, illetve az eredeti latin szöveg publikálásával örvendeztettek meg bennünket a tragikus sorsú tudós emlékét híven ápoló szlovák kollégáink. A fordítás és a jegyzetanyag Milena Vyrostová munkája - amelyet eredetileg diplomamunkaképpen készített - a tudós bevezetőt pedig a kitűnő terminológiatörténész, a kassai Frantiäek Simon írta. Együttműködésük eredményeit a Túróeszenlmártonban, 2007-ben tartott cseh-szlovák orvostörténeti szimpóziumon is közzé tették már a kötet kiadói. Jcssenius - vagy, ahogy mi szeretjük írni, Jeszenszky János - magyarországi szlovák családban született, és noha munkássága és végzetes kimenetelű karrierje elsősorban Prágához kötötte, tevékenységének magyar vonatkozásai miatt nem csak a cseh és a szlovák, hanem a magyar orvostörténet is bőven foglalkozott életmüvével. (E tekintetben elegendő Ruttkay László tudományos igényű, Simon professzor által is jól ismert életrajzára utalnunk). Jesseniusnak ezúttal kiadott rövid, az érvágás hasznairól és veszélyeiről szóló írása valójában kompiláció, a sokszor szó szerint idézett Bernhardus Gordon, Flenri de Mondevillc vagy Jean Fernel hasonló tárgyú munkáinak kivonata, amelyet prágai professzor tanítványai számára készített, és egészített ki saját kitűnő megfigyeléseivel, javításaival. A rendkívül didaktikus, lényegre törő, gondolatokban gazdag, a maga korában Európa-szerte népszerű, sőt nyelvileg szintén - talán céljához mérten túlságosan is - választékos munkát a cseh (Borovansky), a szlovák (Bokesová-Uherová) és a magyar (Ruttkay) orvostörténelcm egyaránt nagyra tartja. Nyilván részben ez is indokolhatta publikálását. A szlovák fordítás a prágai, 1618-as kiadás alapján készült. A szlovák interpretáció mellett c kiadás egy - a Prágai Károly Egyetem Orvostörténeti Intézetében található - példányának reprintje olvasható ebben az ízléses, tanulságos és számunkra különösen fontos kiadványban. Magyar László András Józsa László: Paleopathológia. Elődeink betegségei. Bp.: Semmelweis Kiadó, 2006. 180 p. A történelmi Magyarország koponyalékelő nagyhatalom volt, „ilyen kis területen sehol a világon nem fordul elő annyi, mint itt", innen magyarázható az. „agyafúrt" kifejezésünk eredete is - ilyen és ehhez hasonló érdekességek tömkelegét tartalmazza a tudományos szakszerűsége mellett - az érdeklődő laikus számára - is olvasmányos összefoglaló munka. Mindezt a téma és a terminológia zártsága ellenérc is gazdagságra törekvő szerzői szókincs nagyban elősegíti, ám helyenként zavaró a kiadói szerkesztés, stilisztikai átfésülés, legfőképpen a gondos korrektúra hiánya (hogy a címnél maradjunk: a „patológia" szót - sok egyéb orvosi kifejezéssel egyetemben - az etalonnak tekintendő akadémiai helyesírás egyértelműen „h" nélküli változatban rendeli leírni, immáron évtizedek óta). Józsa László a palcopatológia elismert szaktekintélyeként, fél évszázados tudományos munkásságának mintegy összefoglalása gyanánt sorra veszi a tudományág jelenlegi eredményeit, visszatekintve a kutatások történelmi gyökereire és lépcsőfokaira. A szerző komoly oktatói tapasztalata szerencsésen érvényesül a könyv világos, lényegre törő, könnyen áttekinthető szerkezelében, a témák logikai kapcsolatában, szemléletes magyarázataiban. A kötet szerkezetét tekintve két fő részből áll; egy általános, a paleopatológiával, annak tárgyával, céljaival, forrásaival, módszereivel és lehetőségeivel foglakozó egység után részletezve kerülnek bemutatásra a különböző kórképek, betegségek, műtéti beavatkozások palcopatológiailag kimutatott eredményei, bőséges és jó minőségű, fekete-fehér képanyaggal illusztrálva. Az emberi leletek vizsgálata - a régi korok életmódjának, egészségi helyzetének feltárásával - számos nélkülözhetetlen adalékkal szolgál a társtudományok számára is; lehetetlen vállalkozás volna felsorolni, hány és hány ma ismert tény és eredmény köszönheti létét közvetve vagy közvetlenül a palcopatológiai vizsgálatoknak, legyenek azok történelmiek, tudomány-, társadalom- vagy művelődéstörténetiek, egészen a legspeciálisabb részterületekig, mint amilyen pl. a gasztronómia vagy a divat története Az is kiderül a kötetből, hogy a 19. században a magyaroknak vezető szerep jutott a palcopatológia alapjainak lerakásában. A technika vívmányai, az. egyre fejlettebb műszaki megoldások kiemelt jelentőséggel bírnak a leletek értékelésében, a kor meghatározásában, így a palcopatológia korántsem statikus tudomány: valószínűsíthetően minden újabb, fejlettebb eszköz, akár újabb eredményeket hozhat az újravizsgálat során egy mégoly alaposan elemzett lelet esetében is. Ezért is fontos, hogy az emberi leletek - és a közvetlen környezetükben lévő talajminták
