Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 196-197. (Budapest, 2006)

TANULMÁNYOK — ARTICLES - KÖLNEI Lívia: Az alternatív orvoslás kezdetei Magyarországon

Összegzés és kitekintés A tanulmány tartalmi és szerkezeti felépítését az Orvosi Tár cikkeinek téma-kínálata határozta meg. Ha az idézett részeket elolvassuk, kirajzolódik előttünk a vizsgált korszak magyarországi alternatív orvosi irányzatainak vázlatos képe. Természetesen a kép nem teljes, de a vizsgált időtartam nagysága (tizenhét év) és a publikáló személyek viszonylagosan nagy száma alapján joggal feltételezhetjük, hogy közelítőleg hiteles kép rajzolódott ki előttünk. Az egyes orvosi irányzatok rendszere elsősorban az alternatív orvoslás ellenzőinek szemszögéből bontakozott ki, hiszen a folyóirat az akadémikus orvosok orgánuma volt. Ez azonban a hitelességet nem veszélyezteti, hiszen ezek a cikkek a negatív kritika ellenére, ill. azzal együtt is sok információt rejtenek a különböző orvosi rendszerekről. Az egyes irányzatok nem különíthetőek el teljesen (a homeopátia képviselői pl. életmódbeli változtatásokat is előírtak betegeiknek; Schroth borogatásokat és diétát is alkalmazott, stb.), tehát az egyes alfejezetek között is vannak átfedések. Nem lehetett továbbá teljesen elkülöníteni a terápiás célú és a csak betegség-megelőzést, egészséges életvitelt szolgáló irányzatokat. Vannak olyan rendszerek (pl. makrobiotika, életmód-gyógyászat, vízgyógyászat) ahol e kettős jelleg érvényesül. A kialakult képet pontosítja, árnyalja majd, ha az alternatív gyógymódokra utaló cikkeket valamennyi jelentős, korabeli tudományos és társadalmi folyóiratból sikerül összegyűjteni, s ezeket kiegészíti majd a korszak hasonló témájú könyvkiadásának feldolgozása is. Az Orvosi Tár cikkeinek áttekintéséből tehát nagyjából kirajzolódik az 1830-as.és 1840es évek alternatív orvosi irányzatainak rendszere. A folyóiratban a népi gyógyászatra, a magnetizmusra (mesmerizmusra), brownizmusra, broussaizmusra, rasorizmusra, homeopátiára, vízgyógyászatra, Madva Ferenc, Morrison (James Morison) és Le Roy (Leroy) gyógymódjaira, valamint a diététika jellegű életmód-gyógyászatra (pl. Schroth) találunk utalásokat. Az írások tanúsága szerint ezek élő és alkalmazott gyógymódok a vizsgált időszakban, de nem egyenlő jelentőségűek és elterjedésüek a korabeli Magyarországon. A népi gyógyászat mindenütt élt a vidéki településeken. A hivatalos orvosok mellett vagy leginkább helyettük olyan népi gyógyítókhoz fordultak a képzetlen és szegény emberek, akik legtöbbször őseiktől tanulták az orvoslás módjait. A vizsgált alternatív irányzatok közül a brownianizmus terjedhetett el legkorábban, már a századfordulón magyar földön. Ismertsége minden bizonnyal sohasem érte el a homeopátia szintjét, de feltűnést keltett az orvostársadalom körében. Az 1820-as években divatja leáldozott. A mesmerizmus az 1810-es években juthatott el Magyarországra. A Mesmer tanait és módszereit alkalmazó magnetizőrök jelenléte dokumentálható az 1830-as-1840-es években. Ez a gyógyítási módszer a szabadságharc után is tovább élt, sőt kiteljesedett az 1850-es évektől a spiritiszta mozgalmakban. A homeopátia széles tömegbázisát nem érte el, de a polgári, értelmiségi és nemesi réteg tagjaira nagy hatást gyakorolt. A hasonszenv kezdetei 1820 körűire tehetők Magyarországon. Az alternatív orvosi rendszerek közül a homeopátiának lehetett a legnagyobb tömegbázisa az 1840-es évekre. Ekkora már a mozgalom (amely orvosokat és laikus gyógyítókat egyaránt magába foglalt) megindult az intézményesülés útján. Ezt a folyamatot a szabadságharc és a Bach-korszak átmenetileg hátráltatta, de megakasztani nem tudta. A homeopátia az 1860-as-1870-es években élte virágkorát.