Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 196-197. (Budapest, 2006)

TANULMÁNYOK — ARTICLES - KÖLNEI Lívia: Az alternatív orvoslás kezdetei Magyarországon

zétett egy szerkesztői nyilatkozatot: ,, Van szerencsénk ez alkalommal nyilvánítni, hogy a hasonszenv elleni és melletti értekezéseket, valamint lapjainkból soha kirekeszteni nem kívántuk, úgy ezentúl sem kívánjuk; sőt inkább azt tartjuk, hogy az illy vitatásoknak egyedül itt van helyök, nem pedig a political hírlapokban, hol az értekezések szerzői dologhoz nem értők számára írván, sokszor csak ezeknek vakilására, mystijicálására irányozzák okosko­dásaikat, profanálják és becstelenítik a tudományt, s ez által orvosi rendünket is. Nem tud­ják mit cselekesznek!" 81 A következő számban megjelenhetett egy homeopátiát támogató cikk Ivanovics András tollából Békés vitatkozás iránti nyilatkozat címmel. Nevek említése nélkül bírálta azokat, akik Hahnemann szövegkörnyezetből kiragadott mondatait cáfolják, akik behatóbb ismere­tek nélkül nyilatkoznak a hasonszenvről. Időtálló szempontokat fogalmazott meg, amelyek alapján vitatkozni lehet: „Csak a nyugodt s el nem fogúit búvárkodás, kölcsönös indulat­nélküli fölvilágosítás, de jőképen és mondhatni egyedül a betegek körül tett tiszta kisérlelek vívhatnak az orvosi tudományban valamelly gyógyszernek vagy gyógyrendszernek lényeges értéke mellett vagy ellen. 1844-ben újabb kezdeményezés borzolta fel a hasonszenv ellenzőinek kedélyét: a ho­meopaták az öndiszpenzáció hivatalos engedélyezéséért fordultak a felettes hatóságokhoz. Az öndiszpenzáció kérelme azt jelentette, hogy az orvosok maguk szolgáltathassák ki gyógyszereiket a betegeknek, ne kelljen receptre felírni és a patikában megvetetni az orvos­ságokat. Ez ellentétben állt a korabeli gyakorlattal, hiszen addig csak azok az orvosok ad­hattak gyógyszert közvetlenül a betegeknek, akik egy mérföldnél távolabb éltek a patikától. A homeopaták esetében ez a látszólagos kivételezés a működésük alapfeltételét jelentette, hiszen gyógyszereik mind a kis adagok, mind az elkészítés sajátosságainak tekintetében különböztek az akkoriban használatos gyógyszerektől. A gyógyszerkiszolgáltatás engedélye viszont azt vonta magával, hogy a főorvosok kevésbé tudták ellenőrzés alá vonni a homeo­patákat, és a gyógyszerészek is elestek némi haszontól. Dr. Grünwald Pál, A gyógyszerek hasonszenvi orvosok általi kiszolgáltatásáról szóló cikkében J részletesen ismertette a hivatalos gyakorlatot, és felhívta a figyelmet a kivétele­zés veszélyeire. Cikke végén némi iróniával szólította fel a hasonszenvi orvosokat, hogy oszlassák el magukról a titkolódzás sötét árnyékát, és lépjenek nyilvánosság elé azáltal is. hogy patikákban készíttetik a szereiket. A homeopátia ellenzői számára kikerülhetetlen akadályt jelentett Almási Balogh Pál homeopata, aki nagy műveltségű, elismert tudós és társadalmi személyiség volt. Egyénisége olyan támogatást, tekintélyt adott a hasonszenv ügyének, amivel szemben nehéz lehetett hathatós érveket felsorakoztatni. Almási Balogh Pál (1794-1867) Hahnemann személyes hatására vált hasonszenvi orvossá. A korszak kimagasló egyéniségei, közöttük Széchenyi István és Kossuth Lajos is háziorvosuknak és barátjuknak tartották. Alapító tagja volt szinte valamennyi jelentős reformkori mozgalomnak, szervezetnek. A hasonszenvi egyesület má­sodik nagygyűlésén 84 hangzott el, majd nem sokkal később füzet formájában is megjelent Hahnemannt méltató gyászbeszéde, amire egy „Dr. M"-mel jelzett orvos reflektált az Orvosi U. o. 545. Orvosi Tár 1843. IV. kötcl Is/.. 23. Orvosi Tár 1844. VI. kötet 24. sz. 373-380. 1844. július 25-28.

Next

/
Oldalképek
Tartalom