Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 196-197. (Budapest, 2006)
TANULMÁNYOK — ARTICLES - KÖLNEI Lívia: Az alternatív orvoslás kezdetei Magyarországon
sünk előtti pillanatokban következhet be, amikor megélénkül az álomtevékenység. „Az illy álomképtül, melly borzasztó szokott lenni, lelkünk meg akarván menekülni, az izomrendszert kívánja ugyan felkölteni, de nem birja... " Amikor pedig sikerül végre fölébrednünk, „ örömre ocsúdván föl lelkünk, hogy az őt vasmarokkal lebilincselő tárgyiul megmenekülhelett. Az 1848. március 15-i forradalom megpezsdítette az orvostársadalmon belüli reformfolyamatokat. Ekkor nyílt először lehetőség az orvosképzés, az országos orvosi hálózat elavult intézményes kereteinek a megváltoztatására. Az orvosi kar reformjavaslatait közzétették, és ehhez több orvos hozzászólt. A hozzászólásoknak az Orvosi Tár szerkesztői örömmel adtak helyet, így annak is, ami több - néven nem nevezett - megyei főorvos véleményét összegezte a 20. számban. E főorvosok büszkén hangoztatták, hogy ők közvetlen gyakorlatukból ismerik a szegény, vidéken élő emberek egészségügyi viszonyait (tehát nem csupán egy fővárosi hivatal ablaküvegén keresztül látják a világot). Aki a nép orvoslásával foglalkozott, tudja, hogy egészen más a gyógyítás gyakorlata a kórházakban, a vagyonos privát házakban és a nép alsó rétegeinél, vagyis nem alkalmazható mindháromnál ugyanaz a bürokratikus orvosi rendszer. ,,/// (a vidéki szegény emberek között) hánytató, hashajtó, érvágás, hólyaghúzó, és még néhány szer játszó a szerepet, a ki ezen egyszerűkön túlmegy, az inkább pazérol mint orvosol, mert legtöbb esetben nyomban követi az orvost a bába, koma és szomszédasszony, egyik megkeni, másik beköti, harmadik káposztalét ád faolajjal, míg végtére jő a sógor paprikás pálinkával, mert rajta is az segített... " A hozzászólás írói szerint nem érdemes rátukmálni a népre több orvosi tisztviselőt, amíg a nép nem viseltetik bizalommal irántuk. Az orvostudomány iránti bizalmat pedig nem a kényszer, hanem az iskoláztatás, a műveltségi szint emelése adhatja. A cikk tehát rávilágított arra a helyzetre, ami a szegények lakta vidéket jellemezte: a nép nagyobbik részét nem képzett orvosok, hanem a saját közösségeikből kiváló gyógyító emberek orvosolták. A hivatalból kirendelt orvosok szolgáltatásait sok esetben bizalmatlanul fogadták, nem tartották szükségesnek a segítségüket. 2. Mesmerizmus (magnet izmus, „ gyógy delej esség") Már a 17. századtól foglalkoztatta az orvosokat, hogy miként lehetne a mágnesességet gyógyászati célra felhasználni. A 18-19. századra háromféle mágnesességet különböztettek meg: az állati" 1 mágnesességet (animalis magnetismus), a fém- (metallikus magnetizmus, sziderizmus) és föld-mágnesességet (tellurizmus). A terápiás magnetizmus rendszerének kidolgozója és elterjesztője Franz Anton Mesmer (1734 - 1815) volt. Azt vallotta, hogy a világegyetemet egy finom fluidum tölti be, ez közvetíti az égi és földi testek között az energiát. Kezdetben fém-mágnest használt, később áttért az „állati", vagyis eleven mágnesességre, amely az emberi testben is benne rejlik, és energiaátvivő erőként tud működni. Mivel a betegségeket az energia (életerő) hiánya okozza, az energia átadása gyógyító hatású lehet. Az energiaátvitelhez az szükséges, hogy a gyógyító és a beteg szomnambul, azaz alvajáró, '" Orvosi Tár 1848. II. kötet 10. sz. 152-153. 20 Orvosi Tár 1848. 11. kötet 20. sz. 308. 21 Az „állat" kifejezést „élőlény" értelemben használták ebben az összetételben.