Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 196-197. (Budapest, 2006)

ADATTÁR — DOCUMENTS - PESTESSY József: Magyar adalék vállficam kezeléséhez

eltűnéséig (haláláig?) Pápán élt. A tanult, latinos műveltségű református borbélysebészmester szinte minden öt tanító, céhbeli mesteréről megemlékezik az 576 oldalas munkában, amelyben mintegy 200 betegségről, s 500 gyógyszerről ír. A neveket legtöbbnyire mind magyarul, mind latinul leírja. Bothár Dániel dolgozata azonban Pettyéni Borbély Márton munkájának sebészi részével nem is foglalkozik. Ellenben hat évtizeddel később ismét felelevenedik a történet. Szlatky Mária írja meg dolgozatát a Comm. Hist. Artis Med /olyóiratban 1977-ben. Az egyedi és rendkívül értékes munkát igen részletesen mutatja be. A sebészi-baleseti sebészeti részeket is megemlíti. A történet ritkaságát mi sem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy a magyar orvostörténelem nagyjai, mint Weszprémi, Győry, Magyari-Kossa sem ismerik Pettyénit. Sőt: nincs adat egyik nevére sem a hatalmas, tizennégy kötetes Szinnyei-féle munkában sem. így kitöltődik az elöljáróban említett 2. hely: elfoglalja Hippokratész után egy magyar a 17. századból: a mi Pettyéni (Petényi, Gyöngyösi) jókezű és jó pennájú borbélysebészmester Mártonunk. Előzve oly sebésznagyságokat, mint Cooper és Kocher. Nevével méltán büszkélkedhetünk. Részlet Pettyéni Borbély Márton kéziratos orvosló könyvéből (1683-1701) - Az váll vetésrűl "Elsőben is csinálj silyibes vállveiőfát és széket s az embert ültesd az székre, a karját nyújts alá az silyibesfán, de jól megrakd vánkos ruhákkal az vállyúját, kiváltképpen az hóna/ja alatt, hogy a csont felettébb meg ne sanyarodjon, és az vállán által kötözd le jól az székhez, az szíjjak alá is vánkos ruhákat rakj. Ismét a keze fejire is egy vékony vászon kendőt kötvén, kösd meg az silyibes fa végihez, által vonván az veséjén, az derekát is hasonlóképpen kösd által a fájához erősen, hogy annál is inkább erösebb legyen a kötözés. Immár ha mindenképpen jól lekötözted, állj az silyibesfa végire, az keze fejihez és úgy nyomd fel szépen az vállát, hogy ugyan megroppanjon, hogy a csont szépen helyre menjen az forgóban. Hogy ha penig az első vetésen fel nem vetheted a régiség miatt, mert a hús benövi a csont helyét, tehát háromszor s négyszer is megpróbáld, kiváltképpen, ha látod, hogy erős természetű ember. Ha penig gyengébb, tehát gyengébben kell vele bánni. Ha penig felvethedd s meg nem akarna állani, tartsd úgy egy kevéssé, hadd nyomakodjon az fészkiben a csont, de igen reá vigyázz, ha fel akarod oldozni, hogy ismét le ne essék A kezeddel tartsd meg jól, alája tevén a kezedet, nyomd fel jól az hónalját s úgy kend meg szépen pópiummal s tégy flastromot reá, azonfelül vánkos ruhát, az hóna alá labdáit csinálj hozzá alkalmaztatván, hogy kicsiny avagy nagy ne legyen, az végire varrván mintegy 2 avagy 3 arasznyira az tekerő ruhának, mely háromszor vagy négyszer is által érje tekerni, mert másképpen rosszul leszen a kötés. Jó szorosan megkötvén, megkösd avagy varrd össze a két végit. Az vállán is mindkét felől megvarrd, hogy a kötés szépen helyben álljon, úgymint 3 napig, annakutána ismét ezen szerint cselekedj vele, s így Isten kegyeimébűi szépen meggyógyíthatod. Ezt láttam Gyöngyösön Bor(bély) Mihály Uramlúl"