Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 196-197. (Budapest, 2006)
KÖZLEMÉNYEK — COMMUNICATIONS - DEBRŐDI Gábor: Mentés a síneken (1882-1931)
8. A szerencsétlenség szakmai konzekvenciái A történtek megtárgyalására, s egy esetleges jövőbeli vasúti katasztrófa kapcsán felmerülő mentési együttműködés kialakítása végett 1931. október 7-ére vitéz Csia Sándor, a MÁV igazgató-főorvosa értekezletet hívott össze a Keleti pályaudvar tanácstermébe. Az ülésre meghívót kaptak a MÁV pályaorvosai, a VVOME és a BÖME vezetői is. Az ülésen Körmöczi Emil igazgató-főorvos a vasúti mentés személyi, tárgyi és infrastrukturális hátterének fejlesztését, további kiépítését javasolta. Körmöczi a BÖME szerkesztésében megjelenő havi szakperiodika, a Mentők Lapja októberi számában az Első segítségnyújtás főbb elvei vasúti baleseteknél címmel - egy újabb merénylettől tartva - a vasút dolgozói számára összeállított mentési tanácsait ismertette. A tanulmány első fejezete, az Első segítségnyújtás egyszerű baleseteknél kétféle kiképzési formát javasolt. Az alapképzést a vasút valamennyi dolgozójának javasolta, melyet 3-5 órás oktatás keretén belül tartanának. Az alapkiképzés összetettebb formáján estek volna át azok a vasúti dolgozók, kiket fokozottan veszélyes üzemegységekben, elsősegélynyújtó beosztásban foglalkoztatnának, kiképzésük alapját gyakorlati ismeretek és szituációs gyakorlatok adnák. 44 A gyakorlati képzést Körmöczi mentöorvosok vezetésével javasolta megvalósítani, míg az elsősegélynyújtásra beosztott dolgozók helyszíni továbbképzéseit a MÁV üzemorvosai tartanák. A megszervezendő vasúti elsősegélynyújtó-állomány szakmai felkészültségének szinten tartását évente rendszeres továbbképzésekkel javasolta erősíteni. Az Első segítségnyújtás nagyobb vasúti szerencsétlenségeknél fejezetben egy egységesen kiképzett és egységes mentési metodika alapján működő helyszíni ellátási protokollt javasolt, míg az első mentőegységek megérkeznek a helyszínre. „Azért okvetlen szükséges, hogy a megfelelő eljárások előre állapíttassanak meg és ezen utasítások kinyomassanak és a megjelelő helyen könnyen hozzáférhetők legyenek"."' Részletes utasításokat javasolt a vasúti mentők riasztására, továbbá a balesetet bejelentő és a beteg helyszíni pontos és szakszerű kikérdezésére. A MÁV vezetőségének további egészségügyi segélykocsik és vasúti műszaki mentőkocsik beszerzését indítványozta. A szakszemélyzet kiképzése mellett felvilágosító táblák elhelyezését javasolta a személyszállító vasúti kocsikba, mely a laikus utazóközönség tájékoztatásául szolgálhatna. 46 Elképzelése szerint a vasúti mentést - előre kijelölt központokból küldött - mentő segélykocsik bonyolítanák le. E kocsikon az orvosi és egészségügyi szakszemélyzet mellett kötszereket, végtagrögzítő síneket, hordágyakat, lámpákat, fáklyákat, takarókat, poharakat, fecskendőket, továbbá a kor legelterjedtebb gyógyszereit (koffein, kámfor, cardiazol, adrenalin, morfium) javasolta rendszeresíteni. Külön felhívta a figyelmet a helyszíni beteg-dokumentáció pontos vezetésére, így válik követhetővé az ellátott és az elszállított betegek mozgása. A helyszíni azonosítás és gyors betegellátás végett az ellátó személyzet részére karszalagokat, a laikus segítségnyújtók 44 Körmöczi továbbá javasolta, hogy ne csak a veszélyes üzemekben, hanem vonatokon és pályaudvarokon is teljesítsenek szolgálatot a vasútegészségügyi szakdolgozók. ^Mentők kapja, XXIII. évf. (1931) 10. sz. p. 214. 4Í ' A vasúti személyzet akadályoztatása esetén az utasok értesíthetnék a legközelebbi őrházat, mely a továbbiakban intézkedik, értesíti feletles szerveit. Körmöczi javaslata szerint vidéken a riasztási a csendörségre, helyi mentőegyesületekre és tűzoltóságokra is lehetne bízni, megkímélve ezzel a MÁV szolgálati telefonvonalát a túlterheléstől.
