Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 196-197. (Budapest, 2006)

KÖZLEMÉNYEK — COMMUNICATIONS - DEBRŐDI Gábor: Mentés a síneken (1882-1931)

ként háromszor ismételve hangzott el (•••••—•—•••••—•—•••••—•). 1890. március 1-jei hatállyal Baross Gábor - immáron kereskedelemügyi miniszterként - a belügyminiszter hozzájárulásával elrendelte az 1877. február 10-én kelt 953. számú jelzési utasítás 6. pontjának kiegészítését. Nyílt vasúti pályán történt balesetkor az 1890. évi 671. számú rendelet értelmében a vasúti személyzet módosított harangjel adásával volt köteles értesíteni a szerelvényhez legközelebbi állomást. A módosított jelzési utasítás: öt, majd két harangütésre módosult, melyet egyenlő időközönként háromszor szólaltattak meg ( — — — — —••)• „Hogy a vonalon történt baleset atkáiméival a szomszéd állomást értesíteni lehessen arról, miszerint emberek oly mértékben sérültek meg, hogy orvosokra és mentő-eszközökre van szükség, egy új harangjel rendszer es ittetik, mely azt jelenti, hogy » a segélymozdony jöjjön orvosokkal, mentő-szekrények- és hordagyakkal «. Ez a jel nemcsak az esetben adandó le, ha a vonat közlekedésénél a tovább haladást akadályozó baleset történt, hanem akkor is midőn az alkalmazottakat oly baleset éri, mely az orvosi segély és mentő eszközöknek lehető gyors alkalmazását teszi szükségessé"

11 3. Mentővagonok és vasúti műtőkocsik szolgálatba állítása Csatáry 1882-ben vasúti mentőkocsit (mentővagont) készíttetett, mely Esmarch, Langenbeck és Billroth professzorok bírálata nyomán elnyerte az 1883. évi berlini egészségügyi kiállítás különdíját, Auguszta német császárné arany plakettjét. Utasításai szerint a MÁV három darab mentökocsit szerelt össze, e speciális kocsikat az ország három kiemelt állomásán helyezték el. A 398. számút Budapest Keleti Pályaudvaron, a 399. számút Kolozsvárott és a 400. számút Zágrábban állomásoztatták. Zseniális ötletét több európai ország is átvette, 1908-ra a Német Császárságban 78, míg az Osztrák Államvasutak kezelésében 56 db mentővagon állt készenlétben a fontosabb vasúti csomópontoknál.

18 „Ezen mentőkocsik tömegesebb sérülések alkalmával a helyszínére irányithatók s a súlyosan sebesültek elszállítására hat kivehető ággyal vannak ellátva"

19 A mentővagonban 6 db kivehető hordágyon lehetett a fekvő- és ülőbetegeket elhelyezni, légmentesen záródó dobozai 50 beteg ellátására alkalmas kötöző- és rögzítőszert, sebészeti műszereket tartalmaztak. A mentővagonokat pályaorvosok irányították, a mentöszekrények speciális műtéti és orvostechnikai eszközeit is csak ők alkalmazhatták. A pályaorvosok nagyobb balesetek esetén az elsősegélynyújtásra kiképzett vasúti személyzet munkáját koordinálva látták el feladataikat. Az orvos és az egészségügyi szakszemélyzet elhelyezésére külön helyiségeket 17 A kereskedelmi m. kir. ministernek a m. kir. belügyminister hozzájárulásával, 1890. évi márczius hó 1-én 671 szám alatt kelt rendeletével kiadott szabályzat a vasúti mentőszolgálat tárgyában. Baross Gábor. In: Vasúti és Közlekedési Közlöny, 21. évf. 1890. 27. sz. p.291. Is Az Osztrák Államvasutak mentővagonjainak személyzetét békeidőben polgári mentésre kiképzett Sanitätscolonne-k adták. 1914 őszén modern kórházvonatok gördültek a keleti, dél-európai, majd a nyugat frontvonalak mögé, melyek közül többet a hadviselő felek hadseregei és polgári mentőszervezetei szereltek fel és üzemeltettek. 19 Mentők Lapja, II. évf. (1904) 5. sz. p. 3.