Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 196-197. (Budapest, 2006)

KÖZLEMÉNYEK — COMMUNICATIONS - DOBOS Irma: Az APENTA keserűvíz kutatástörténete

Ausztriába és Hollandiába 100 palack 1/1 l-es keserüvizet 110, 0,7 l-eset 75 svájci frankért szállított volna. A Codetz und Co. Mineralwassergrosshandlung bécsi cég raktárának állapotára való hivatkozással nem tudott keserüvizet fogadni. Nem járt eredménnyel a Svédországba és a Hollandiába küldött árajánlat sem. A Houweling's Mineralwaterfabriek N.V., Amsterdam a keserüvíz-behozatal csökkentéséről küldött értesítést és szállítás esetén is csak forintban vagy kávéban tudott volna fizetni. Az igen kilátástalan exportlehetőség arra ösztönözte a hazai 4 keserüvíz-termelő vállalatot, hogy a Jugoszláviába irányuló szállítmányokra munkaközösséget hozzon létre (1948). A megállapodás szerint a szállításban az Apenta Rt. 10%-ban, a Ferenci József 60%-ban, a Mira Rt. 15%-ban és a Saxlehner cég 15%-ban vesz részt. Bár ez a megállapodás egyéb országra nem terjedt ki, a Ferencz József cég már ekkor kérte az Apentát, hogy 5000 palack 0,7 l-es keserűvíz angliai elhelyezését segítse elő. Néhány nagykereskedő azért felelevenítette a korábbi kapcsolatokat és az Apentát a Mirával együtt ajánlja a Hochstetter und Co. Mineralwassergrosshandlung Bécsből és a Sabex Soc. Anonyme Brüsszelből. A Godetz und Co. bécsi cég 1948-ban mégis beindította mind a négy keserűvíz forgalmazását. A nagykereskedők érdeklődése meghozta az eredményt, mert 7000 körüli palackkal megindult az Apenta exportja (1948), s ugyanakkor valamivel többet értékesítettek (8000 palackot) belföldön. A teljes termelés mintegy 22 ezer palackot tett ki egész évben, amelyhez már 2 fizikai dolgozót is alkalmaztak. A következő évben a 20 000 körüli exportált palackból Würzburgba a P. W. Chem. Fuhrmann cég részére 1500-at szállítottak. A választék (0,7; 1/1; 1,5 és 2 l-es) a 0,2 l-es kivételével a régi maradt. A fokozatos fejlődést 1950-ben az export jelentős emelkedése mutatta. Bonyolításába belép a Chemolimpex (Olaj- és Vegyi áru Külkereskedelmi N. V.) és a kb. 22 000 palack exportból 8500 palack 0,7 l-est az Apollinaris Brun. Bad-Neuenahr, 3125 palack 1/1 l-est az Algemeen Productenverkoop Kantor (A. P. K. Amsterdam) cég részére szállított. A továbbiakban a gyógyvíz-exportot 1952-től a MEDIMPEX, majd 1982-től leányvállalata, a PHARMATRADE bonyolítja. A keserüvizet az 1940-es évek második felében már csak a 0,7 és az 1/1 l-es palackba töltötték, amelyet az Országos Arhivatal forgalmazási ármegállapításán kívül (1948) többek között José Gallart Girbal parafadugó, -áru és koronadugó-gyáros kétféle (26x21 és 26><23 mm-es) parafadugóra adott árajánlata is alátámasztja. A gyógy- és néhány ásványvizet palackozó telep 1949. évi államosítása után a Gyógyvíztermelő N. V. keretében működött tovább. Kutatásunk során úgy tűnt, hogy az Apenta Rt. mint külföldi érdekeltségű vállalat esetleg csak 1950 második felében került a nemzeti vállalat kötelékébe. Átszervezés folytán előbb a Gyógyvíztermelő és Értékesítő ( 1951 ), majd a Gyógyáruértékesítő Vállalathoz (1963) került. Főhatósági megállapodás alapján 1975-ben a Vízkutató és Fúró Vállalatnál Gyógy- és Ásványvíz Üzemének egyik fontos telepét képezte. Mivel a háborús károkat szenvedett Hunyadi- és Ferencz József-telepen több évig szünetelt a termelés, ezért az államosítás után mind a 3 keserüvizet 1973-ig az Apenta telepen palackozták. Időközben a vidéki gyógyvizek közül az Igmándi keserűvíz, a Jodaqua és a Salvus töltését is itt végezték. Amikor a Hunyadi-telep felújítása befejeződött, akkor itt folytatódott a palackozás. Az Apenta-telep bővítése és korszerűsítése mintegy 2300 m

2 területen 1979-re elkészült, ahol már nemcsak gyógyvizet, hanem ásványvizet is kezdtek palackozni különböző nagyságú palackokban.