Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 190-193. (Budapest, 2005)

TANULMÁNYOK - ARTICLES - Kiss Gábor: Orvosok a Magyar Királyi Honvédségben (1868-1918)

1914. augusztus 25-én valamennyi tartalékos tiszti vagy legénységi személyt, aki orvosi diplomával rendelkezett, a hadiállapot tartamára orvosi szolgálatra hívtak be.

28 1915. július 11-től pedig a háború tartamára ténylegesítésüket kérő nyugállományú orvosok is jelentkezhettek szolgálatra.

29 A növekvő orvosi létszámhiányt a már a hadköteles korból kikerült

30 orvosok bevonásával is igyekeztek enyhíteni, a háború tartamára kinevezett és beosztott polgári tanácsadó orvosok alkalmazásával. A megnevezést először a közös hadsereg e beosztásban szolgáló önkéntes orvosai használták, majd 1915 novemberétől a honvédségnél is megjelentek a tanácsadó orvosok. Ezek rendszerint egyetemi tanárok {Grósz Emil, Korányi Sándor), valamint állami vagy városi kórházak vezető orvosai és kivételesen oly szakorvosai voltak (sebész, higiénikus, járványorvos), akiknek alkalmazása a honvédség különös érdekében állt. Ok elsősorban a harcoló alakulatoknál tevékenykedtek. A kiválóan megfeleltek orvosi rendfokozat elnyerésére is pályázhattak. A pályázatban azonban azoknak az orvosoknak is kötelezni kellett magukat a harctéri szolgálatra, akik a hátországban működtek. Meghatározott rendfokozatra senki sem tarthatott igényt. Azok, akik a honvédorvosi karban kívántak szolgálni, pályázatukkal a honvédelmi miniszterhez fordulhattak. A tanácsadó orvosok a háború alatt megszerzett rendfokozatukat külön kérésre a háború befejeztével is megtarthatták. Mindezeknek az intézkedéseknek az ellenére az állandó orvoshiány nemcsak a m. kir. honvédséget, hanem általánosságban az egész osztrák-magyar haderőt sújtotta. Ezért 1918 tavaszán a rendszeres kiegészítés érdekében a cs. és kir. Hadügyminisztérium, az osztrák és a magyar Honvédelmi Minisztérium, valamint a Hadsereg Főparancsnokság és az osztrák, illetve a magyar kultuszminisztérium megállapodása alapján 600 fő 17-18 éves érettségizett egyéb képzettséggel nem rendelkező, frontszolgálatot teljesítő katonát küldtek a birodalom orvosi egyetemeire (Bécs, Budapest, Prága, Graz, Innsbruck, Krakkó, Lemberg, Kolozsvár).

31 A 600 főből Budapesten 200, míg Kolozsváron 52 személy tanulhatott. A tanulmányait magyar területen folytató 252 főből 100 fő kapott volna beosztást a honvédségnél. A tanulmányi kötelezettség két féléven át tartott, majd visszakerültek volna a közös hadsereg, illetve a honvédség vagy a Landwehr kötelékébe, de erre a Monarchia széthullása miatt már nem kerülhetett sor. A tanulmányok folytatásának mikéntjéről később kívántak döntést hozni. Az orvosok továbbképzése A kijelölt honvédorvosok tudományos és gyakorlati ismereteinek bővítése céljából a bécsi Josephinumot- 1874-es megszüntetéséig

32 - látogatták. A - kezdetben csupán átmenetileg - feloszlatott Josephinum helyett 1875. november 24-én nyílt meg Bécsben a Katonaorvosi Tanfolyam. Erre az évente 6 hónapig tartó képzési formára szintén vezényeltek honvédorvosokat. Ez a tanfolyam elsősorban az orvostudomány újabb vívmányainak ismertetését, 28 1914. évi 42. sz. RK 117706/5. sz. rendelet. 19 1915. évi 54. sz. RK 175258/5. sz. rendelet. 30 A védkötelezettség a háború idején a 17-50 éves kor közötti férfi lakosságra terjedt ki. 31 HL HM 8628/eln. 5. és 13466/eln. 5. - 1918. sz. 32 Verordwigsblaltfiir die K. u. k. Armee Nr. 2218/6-1874. Vö. Berkó: 140. Itt a szerző tévesen 1878-ra datálja a Josephinum megszüntetését.