Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 190-193. (Budapest, 2005)

KÖNYVSZEMLE - BOOK REVIEW

Kossuth Lajos, Vörösmarty Mihály. A reformkor nemcsak a térhódítás ideje, hanem a szakmai vita kezdetét is jelentette az „allopata" orvosokkal. Ez a mindig megújuló vita és ellenségeskedés végig kíséri Magyarországon a homeopátia történetét, ezért a szerzők is részletesen foglalkoznak a két gyógymód képviselőinek érveivel. A szabadságharc leverése jelentős törés, de az 1867-es kiegyezést követő évtized a homeopátia nagy korszaka Magyarországon. Megalakul a Magyar Hasonszenvi Orvosegylet, új homeopátiás kórházak épülnek Pesten. Megjelenik egy új orvos-nemzedék is, a legjelentősebb képviselők szakmai életrajzával is megismerkedhetünk. 1871-ben a pesti egyetem orvosi karán felállítják az első homeopátiás tanszéket. E figyelemre méltó kezdeményezéseket és eseményeket azonban beárnyékolja az enyhülni nem akaró „szakmai" vita. A 19. század végére Magyarországon szinte teljesen megszűnik a homeopátia. Miért sorvadt el e hasonszenvi gyógyászat Magyarországon alig egy évtized alatt? Erre a kérdésre keresik a szerzők a választ, de megnyugtató feleletet ők sem tudnak adni. A könyv utolsó nagyobb egysége az egyik legnagyobb magyar homeopata-orvos életével, munkásságával és családja történetével foglalkozik. Schimert Gusztáv személye elválaszthatatlan a magyarországi homeopátia két világháború közé eső történetétől, így ezt a közel három évtizedet az ő életrajzán keresztül ismerhetjük meg. Személyében három évtizeden keresztül volt Magyarországnak nemzetközi homeopata szaktekintélye, aki gyógyított, írt, vitázott, szervezett és nevelt. „Egyes dolgokban sajátos felfogású, de kivételesen jó belgyógyász volt, akitől az orvosi magatartásról és személyiségről kora gyermekkoromtól kezdve kaptam első, de maradandó impresszióimat" - nyilatkozta Szentágothai János, Schimert Gusztáv fia. Magyarországon a szovjet megszállás a homeopátia végét jelentette, egészen 1990 áprilisáig, amikor a homeopata orvosi gyakorlat újra lehetségessé vált hivatalosan is, hiszen a szöveggyűjteményből kiderül, hogy voltak olyan orvosok, akik a hatalom tiltása ellenére alkalmazták a homeopátiát. A kötet végén lévő szöveggyűjteményben a magyarországi homeopátia történetéhez kapcsolódó forrásokkal ismerkedhetünk meg. A könyv értékes munka. A meghatározott keretek és a kevés fennmaradt forrásanyag ellenére, történeti szempontból jó összefoglalója a magyarországi homeopátia 170 évének. Mivel a homeopátia megítélése majd két évszázada vitára ad okot Magyarországon, ezért bátran merem ajánlani a könyvet a homeopátia híveinek és ellenzőinek egyaránt. Muhi Barnabás MüllerJahncke, W.D. - Friedrich, Chr. - Meyer, U.: Arzneimittelgeschichte. Stuttgart, Wissenschaftliche Verlagsgesellschaft, 2005. 2. Ausgabe, 282 S., ill. Nyolc év után ismét kiadásra került az 1996-ban megjelentetett, a szakemberek által elismert, sokat forgatott gyógyszerterpáia történetét bemutató kötet. ( Müller-Jahncke, W.-D. Friedrich, Chr.: Geschichte der Arzneimitteltherapie. Stuttgart, Deutscher Apotheker Verlag, 1996. Ism. Comm. Hist. Artis Med. 174-177 (2001). 194-195) A címváltozás már