Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 190-193. (Budapest, 2005)

KÖNYVSZEMLE - BOOK REVIEW

ének, reformátorának tekintették), ugyanakkor nagyon sok ellensége is támadt, elsősorban szakmai körökből. Kötheni évei alatt az érdeklődő emberek egymásnak adták házában a kilincset: ismert és kevésbé ismert közéleti személyiségek, hazai és külföldi orvosok. Sokakat közülük személyes meggyőző ereje állított a homeopátia oldalára a hagyományos orvoslással szemben. A kötheni időszak tehát orvosi kutatásainak és praxisának kiteljesedését hozta, de 1830ban elveszítette feleségét, aki tudományos munkájának „hátországát" biztosította. 1834-ben ismerte meg a harmincöt éves francia festönőt, Melanie d' Hervilly-t, aki először betegeként, majd a homeopátia lelkes híveként került a közelébe. 1835 elején - a kirívóan nagy korkülönbség ellenére - összeházasodtak, és ettől kezdve Melanie az asszisztense, „harcostársa", halála után pedig hagyatékának gondozója lett. 1855-ben a házaspár Párizsba költözött, ahonnan Hahnemann már nem tért vissza többé Németországba. A párizsi évek életének legharmonikusabb, leggondtalanabb időszakát hozták. Felesége társadalmi kapcsolatai és saját hírneve révén hamar érdeklődéssel és tisztelettel vették körül az emberek. Háza a helybéli és a külföldről - Magyarországról is érkező homeopata orvosok, gyógyulni vágyó hírességek találkozó helye lett. A szerző ebből az időszakból kiemeli Niccolö Paganini kóresetét, akinek betegsége és kezelése jól nyomon követhető Hahnemann orvosi feljegyzéseiből. Itt ünnepelték meg 1839-ben orvosi működésének 60. évfordulóját, majd egy év múlva 85. születésnapját fényes külsőségek között. Tanítványi kört gyűjtött maga köré, hogy általuk biztosítsa Franciaországban a homeopátia eredeti, el nem ferdített alkalmazását az orvosi gyakorlatban. Késő öregkori munkásságához Párizs kellemesebb, megértőbb környezetet nyújtott, mint korábban Németország városai. Nem sokkal 88. születésnapja után tüdőgyulladást kapott, majd hat heti betegeskedés után meghalt. Az életrajz utolsó fejezete a Hahnemann személye köré fonódó kultuszt, személyisége utóéletét tekinti át. A függelék az egyes fejezetek hivatkozott irodalmát, a teljes mű bibliográfiáját tertalmázza. Név- és tárgymutatóval zárul a könyv. A tizenhat szövegközti kép az életrajz legszűkebb illusztrálását szolgálja. Magyarországon az 1990-es évektől kezdve megújult érdeklődéssel fordulnak az emberek - orvosok és páciensek egyaránt - a homeopátia felé. Az orvosi irányzat magyarországi történetét összefoglaló mű már megjelent, nemzetközi történetét is megismerhetik az érdeklődők nagy vonalakban a szakirodalomból, de mind a mai napig hiányzik egy magyar nyelvű, részletes munka az alapító, Hahnemann életéről. Robert Jütte munkájának magyar fordítása méltó módon betölthetne ezt a hiányt. Kölnéi Lívia Kapronczay Károly: Az ápolás-, ápolóképzés és kórházügy története Magyarországon. Bp., Semmelweis Orvostörténeti Múzeum, Könyvtár és Levéltár, 2005. 79 p. A szerző e könyvében áttekinti a magyar egészségügy, azon belül különösen a kórházak fejlődését, középpontba helyezve az ápolás ügyének alakulását. Az előszó a munka kereteit jelöli ki.