Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 190-193. (Budapest, 2005)
ADATTÁR - DOCUMENTS - Józsa László: Az orvosi, állatorvosi és gyógyszerészeti irodalom Bizáncban
za 9 . A bőr kifekélyesedő daganatait fémsó (vasgálic, rézgálic), terra sigillata és styptira (alumen = timsó) tartalmú kenőccsel kúrálta. Megaloszplinia (=óriás lép) vagy szplinikosz katokhrosz (= lép katarrhus) néven valószínűleg a krónikus leukémiát ismertette. Megállapította, hogy ebben a kórban óriási, a maláriás nagyobbodásnál is hatalmasabb lép alakul ki, a beteg sápadt, vérszegény lesz, testileg leromlik, gyógyíthatatlan. Könyvét az athéni Nemzeti Könyvtár adta ki angol fordításban. Maximosz Planoudész (1255-1305, vagy 1260-1310) filozófus, nyelvész, fordító, regényíró és orvos egy személyben. Orvosi ténykedésénél jóval jelentősebb irodalmi és fordítói munkássága. Görögre ültette át Cato, Cicero, Ovidius müveit, az ógörög és latin irodalom válogatott alkotásait az Anthologia Palát ina-bán jelentette meg (HADZISZ 1974). A Biosz Aiszopu (Aiszoposz élete) című népregénynek elkészítette irodalmi feldolgozását. Nikolaosz Arisztotelész damaszkuszi tudós botanikai munkáit latinból görögre fordította vissza (SZABÓ és KÁDÁR 1984). Az uroszkópiáról készített kódexe (Peri ourón, A vizeletfajtákról) jelentéktelen alkotás. Korábbi szerzők irományait összegzi, azokhoz csupán annyit tesz hozzá, hogy a vesemedence gyulladását gyakorta megfázás okozza (DIAMANDOPOULOSZ 1996, FISCHER 1991, IDELER 1963). Theodórosz Metokhitész (1270-1332) egyetlen, az uroszkópiáról szóló könyvét ismerjük, amelyben újdonság nem található (TALBOT 1991). A tizennegyedik század orvosi művei Ioannész Zakhariasz Aktuariosz Konstantinápolyban szerezte képesítését, a Mangana kórházban dolgozott, a császár személyi orvosa volt. A vizeletnézésröl írott összefoglalója, a Peri ourón (A vizeletfajtákról), kevés figyelmet érdemel. Sokkal több érdeklődésre tarthat számot a Peri diagnoszeosz (De diagnosi, A kórisméről) című kötete. Ennek egyik fejezete ,Az értelmetlen állatok sajátosságainak magyarázata", szellemében a modern etológia jegyeit viseli (KÁDÁR és TÓTH 2000). Elsőként határozta meg a Trichocephalus dispar nevű bélférget, bőven foglalkozott a lelki betegségek kialakulásával, tünettanával, kezelésével (IDELER 1963). Könyvei volt tanulótársa, Apokonkhosz révén főként Oroszországban terjedtek el, ahol még a 17. században is használták azokat. Abram a Mangana xenon archiatrosza a 14. század közepén. A kórházban használatos urológiai kezelési módszerek rövid listáját állította össze. Ismerteti a katéterezést, húgyhólyagöblítést, a hólyagba vezethető kőzúzó eszköz használatát, valamint a húgyhólyagkövek operatív eltávolításának műtéttanát. Georgiosz alkotásai közül mindössze egyet az 1323-ban elkészült Scoriolensis-t ismerjük (ZURETTI 1932). A kódex két nagyobb témakört ölel fel, egyike a belbetegségek tünettana, kórismézése, gyógyítása. A belorvoslással foglalkozó írás új ismereteket nem hoz, jel9 Mürepszosz összetévesztette az okot, t. i. a rosszindulatú daganatot az okozattal, a testi senyvedéssel. Az okozatot tartotta a tumor okának.
