Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 190-193. (Budapest, 2005)

ADATTÁR - DOCUMENTS - Józsa László: Az orvosi, állatorvosi és gyógyszerészeti irodalom Bizáncban

szerint. A 19. fejezetben tanácsot ad a férfi, női és gyermek vizelet elkülönítésére. A vizeletnézést az ürítés napján, majd a két következő napon tartja szükségesnek. Könyve tekintélyes részét az uroszkópiából levonható diagnosztikus következtetések ismertetése teszi ki (IDELER 1963). A Peri ourón a maga idejében népszerű alkotás lehetett Konstantinápolyban és más városokban is, erre utal, hogy Theophilosz Protoszpathariosz is többször hivatkozik Magnus írására. Másik műve az Introductio (Bevezetés) címet viseli. Tartalmából említést érdemel, hogy a farkasvakságot egy-két borjúmáj elfogyasztásával kúrálta. Meletiosz életének időpontja bizonytalan, egyesek a hetedik, mások a tizedik, legtöbben pedig a kilencedik századra teszik. Nem a fővárosban működött, hanem a Szentháromság Kolostor szerzetese volt Tiveriopoliszban. Alkotásaiból következtetve két fő érdeklődési területe lehetett, az uroszkópia és a szemészet, de sok egyébről is beszámolt. A De natura hominis (Az ember természete) anatómiai, fiziológiai, klinikai részeket egyaránt tartalmaz. Igen értékes a szem anatómiájáról és a látás élettanáról szóló fejezet. Valószínűleg állati szemek boncolásával (esetleg nagyítólencse használatával) különítette el a szemteke rétegeit, felismerte a szemlencse szerepét. Szemészeti munkái során jutott el a Basedow-kór tüneteinek rendszerezéséhez, felismerte a kidülledő szem (exophthalmus) és pajzsmirigy túlműködés kapcsolatát (CRAMER 1963) megemlítvén, hogy a betegek idegesek, ingerlékenyek, erősen izzadnak, pulzusuk gyors. Azt állítja, hogy a here artériája és vénája a vesétől szállítja a szexuális vágyat, gerjedelmet a herékhez. Pontos tünettanát adja a szív és keringési elégtelenségnek (decompensatio cordis), ilyen esetekben diétát írt elő, kezelésére sokféle gyógyszert ajánlott. Másik munkája a Peri ourón (A vizeletfajtákról), kevésbé eredeti. Szín, szag, állag, üledék szerint osztályozza a vizeleteket, s ezekből a sajátosságokból közel százféle kombinációt alkot. A Peri ourón elején felsorolja az excretumokat: könny, nyál, sperma, vizelet, széklet, verejték, menstruációs váladék, ám ezek közül csak a vizelettel, pontosabban az uroszkópiával foglalkozik részletesen. Philotheosz ( + 912 körül) kórházigazgató főorvos Konstantinápolyban, talán császári udvari orvos is volt. Kletorgion című műve az egyetlen bizánci monográfia, amely a fekvőbeteg gyógyintézetek igazgatásáról, (mai szóhasználattal) menedzsmentjéről, finanszírozásáról, a xenonok működéséről szól. Új orvosi ismereteket nem tartalmaz, mégis rendkívüli jelentőségű, mert a szerző pontosan rögzítette a kórházak munkarendjét, a beosztottak alá és fölérendeltségi viszonyait, a vezetők tényleges és címzetes rangjait. A Kletorgionból tudjuk meg, hogy a szpatháriosz és protoszpathariosz tulajdonképpen rangjelzés. Felsorolja, hogy a kórház vezérkarából ki és mikor vehet részt a császári fogadásokon és hol a helyük a körmenetben, vagy császári fogadáson. Megemlíti, hogy a megasz kouratór a császár megbízásából ellenőrizte három kórház (Szampszon, Müleraion és Mangana) gazdálkodását (OIKOMENIDES 1972). Theophilosz Protoszpathariosz (9.-10. század) Könyveiben császári arkhiatrosznak (főorvos), monakhosznak (a hadsereg orvos-ezredese), philoszophosznak (filozófus) és szerzetesnek mondja magát. Hunger szerint könyve sikere után vonult kolostorba, élete alkonyán lett misztikus teológus. Valamelyik bizánci kórház sebész főorvosa. A Laurentiuskódexben található az a gyűjteménye, amely a kórházak gyógyszer receptjeit, műtéteik