Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 190-193. (Budapest, 2005)
ADATTÁR - DOCUMENTS - Józsa László: Az orvosi, állatorvosi és gyógyszerészeti irodalom Bizáncban
Az ötödik század orvosi művei Apuleius Lucius Platonicus 400 körül született, az 5. század első felében gyógyított. Az irodalom egyetlen könyvét a Herbarium-ot tartja számon. A 31 fejezet nagy része a gyógynövények neveit, szinonimáit sorolja fel. Nem ad részletes botanikai leírást, egy-egy növény neve után felsorolja mindazokat a kórképeket, amelyeket gyógyít. Olykor elkalandozik, nem tartja magát szorosan a farmakobotanikához. Ezért fordul elő, hogy beszámol az orr polipjairól, valamint az orrüregi rákról, amit „ctematitisnek" mond. A Herbarium utolsó fejezete kizárólag a mandragórával foglalkozik. Apuleius műve rendkívül népszerű a kora-bizánci periódusban, sokszor lemásolták, nagy példányszámban forgott közkézen, orvosokén, patikusokén, laikusokén egyaránt (RAMOUTSAKI és mtsai 2002). Caelius Aurelianus a 4-5. század fordulója táján, Numidiában élt. Fiatalon is széleskörű irodalmi tevékenységet végzett. Latinra fordította Szóranosz könyvét, ez De morbis acutis (A heveny betegségek) címmel maradt fent, más munkái (egy rövid értekezés kivételével) elvesztek, utalásokból ismertek. A Tardae passiones című összefoglalójában a vese és húgyhólyag betegségeiről értekezik (DR AB KIN 1950, EKNOYAN 1989). Magnus Antiokhosz az 5-6. század fordulója idején alkotott. Valószínűleg a húgy-ivar rendszeri kórképek képezték fő érdeklődési területét. Könyvének címe nem maradt ránk, de a mű nagy részét ismerjük. Az uroszkópiával egyenértékűnek mondja a beteg vizsgálatát. Monográfiája gerincét Ruphosz Epheszosz: De remim et vesicae affectionibus című munkája képezi (ANGELETTI 1997). Magnus Ephesziosz életéről, tevékenységéről nincs információnk. Némely kutató úgy véli, hogy azonos személy, a hetedik vagy kilencedik században élt Magnus Emeszianosszal. Epheszoszi Magnus neve alatt maradt fent a Szünopszisz peri ourón (Összefoglaló a vizeletfajtákról). Ez is mint annyi más mű, a vizeletnézést tárgyalja. Aprólékosan sorra veszi a vizelet folyadék és üledék fázisának konzisztenciáját, színét, s mindegyiket több kategóriára osztja. Az uroszkópiában a fő hangsúlyt a „helyes" módszertanra helyezi (ANGELETTI 1997). Palladiosz (Iatrophisztész) a század egyik neves tudósa 3 . Hat kötetes könyvéből, az Epidemiae-bő\ (Járványok) mindössze két rész maradt meg. Egyikében a vizelet vizsgálatáról, uroszkópiáról fejti ki álláspontját. Sokkal lényegesebb a szemészettel foglalkozó kötet. Ebben a látás élettanát elemzi, a szembetegségek leírása között elsőként említi a farkasvakságot, amit nüktalopiának (=éjjeli vakság) nevezett. Kezelésére a galamb, kecske, vagy liba máját ajánlotta. A máj magas A vitamin tartalmánál fogva valóban alkalmas lehet a farkasvakság gyógyítására (BROUZAS és mtsai. 2001). Palladiosz néven hárman is alkottak az 5. században. Palladiosz (vagy Palladius) Aemilianus agrár szakember volt, ismert müve az Opus agriculturae (Mezőgazdasági kézikönyv). A harmadik Palladiosz a kisázsiai Helénopolisz püspöke, aki az ókori Sándor-regényt átdolgozta.
