Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 190-193. (Budapest, 2005)

Birtalan Győző: Üzenetek az európai múltból - (Idézetgyüjtemény)

sebb lenne, mint a gyilkosa, mert ő tudja, hogy meghal; a mindenség azonban nem is sejti, hogy mennyivel erősebb nála. Tehát minden méltóságunk a gondolkodásban rejlik. Belőle kell nagyságunk tudatát merítenünk, nem a térből és az időből, amelyeket nem tudunk betölteni. Igyekezzünk hát helyesen gondolkozni: ez az erkölcs alapelve. " (Pascal: Gondolatok, VI. 347.) „Isten ismerete a magunk nyomorúságának ismerete nélkül kevélységet szül. Nyomorúságunk ismerete Istené nélkül viszont kétségbeesést. Jézus Krisztus ismerete e kettő között foglal helyet, mert egyaránt megtaláljuk benne Istent és a mi nyomorúságunkat. " (Pascal: Gondolatok, VII. 527.) Hosszan folytathatnánk a vallásos indíttatású irodalom alkotásainak felvonultatását. Zárjuk a sort a mi istenkereső Ady Endrénk egyik súlyos költeményével, amiben ezt a visszatérő, ellentmondásos érzelmekkel terhelt élményét oly tragikus nyíltsággal tárta a világ elé: „ Ó: Minden, de áldani nem tud, O: Minden, de senkit se büntet, O teljesíti az Időt s nem érti meg a mi szívünket. Hatalmasabb a Jehovánál, O a hideg Ámennek atyja, O csak mosolyog és akar s egy fagyott Nap az ábrázatja. Úgy forgatja a Mindenséget, mintha unott játékot űzne, egy-egy villámot megfagyaszt s ötöt-hatot hajít a tűzbe. Nem int, nem bosszul, nem jutalmaz, mennybe nem kísér, föld alá nem. Vele holott egyek vagyunk: O a Muszáj, a Lesz, az Amen. Ha ízeinket összetépjük istentelen, nagy fájdalomban, O csak mulat: se nem szeret, se nem dühít bennünket jobban. O: a nagy-nagy Elet-folyóvíz, zuhogva zúg, kacagva harsog, Sodor, zúz, ont, fut szüntelen. Nem fogják gátok s renyhe partok. O: a folyásnak akarója, melynek forrása s vége nincsen. O: Minden és vigasztalan, egyetlen és borzalmas Isten. " (Ady Endre: Isten, a vigasztalan)