Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 190-193. (Budapest, 2005)

KÖZLEMÉNYEK - COMMUNICATIONS - Fedeles Tamás: Egy németalföldi orvosdoktor a középkori Magyarországon

ismételt adományozását (nova provisio) kérte, mivel annak korábbi betöltőjét, Teodort, megfosztották attól, és az archidiaconatusí János, zágrábi püspök már neki adományozta. Ekkor a már említett két kanonoki javadalom mellett a következő beneficiumok voltak kezén: a pécsi püspökvárban egy meg nem nevezett oltár lelkipásztori szolgálat kötelezettsége nélküli (sine cura) rektorátusa, a zágrábi székesegyházban egy kanonoki stallum, a Szent Péter plébániatemplom lelkipásztori szolgálattal egybekötött (cum cura) javadalma a cambriax egyházmegyében lévő Zempsa településen.

66 Két esztendő elteltével sem nyerte el még az említett főesperességet, sőt úgy látszik, hogy ekkor már a zágrábi kanonoki stallumot sem tartotta kezében.

67 A zágrábi javadalmakról már első kézből szerezhette információit. A 15. század első harmadában az Albeni család tagjai irányították mind a pécsi, mind pedig a zágrábi egyházmegyéket. Albeni János pécsi püspöksége idején (1410-1420) juthatott Goeswin Pécsett kanonikátushoz, majd később a közelebbről nem ismert kápolna oltárjavadalmához. Nyilván a püspökhöz fűződő kapcsolata is hozzájárult, hogy János zágrábi püspökként (1421-1433) javadalmat biztosított számára székesegyházának káptalanában.

68 A zágrábi beneficiumok megszerzésének esélyét minden valószínűség szerint növelte Goeswin orvosi képzettsége, hiszen fentebb részletesen ismertettük a zágrábi kanonoki testület és a medicina szoros kapcsolatát. E számos egyházi javadalom birtokában nem okozhatott különösebb gondot számára a hosszú évekig tartó tanulmányok költsége, a mindennapi élethez szükséges javak beszerzése, az utazások finanszírozása. A pápai kúriához benyújtott kérvényeiből értesülünk a javadalmak biztosította éves bevételeiről is. Az itt feltüntetett összeg azonban csak „tájékoztató jellegű", ugyanis az éves jövedelem minimumát jelzi. A kanonoki és egyéb egyházi javadalmak a középkor folyamán ugyanis csak kisebb részben jelentettek kézpénzt, főként természetbeni juttatásokból (gabona, bor, takarmány stb.) álltak, ennélfogva egy-egy beneficium reálértékét csak megközelítőleg lehet „forintosítani".

69 Az 1425-ben benyújtott kérvénye alapján évente 40 márka (=160 forint) bevételre számíthatott minimálisan a három kanonoki stallum (utrechti, pécsi, zágrábi), az oltár- és a plébániajavadalom kézben tartásából.

70 Ez az összeg lehetővé tette számára a megfelelő életkörülmények biztosítását, hiszen amint Párizzsal kapcsolatban fentebb említettük, 45 forint elegendő volt az éves költségek fedezésére. Nem tudjuk, hogy költségeit milyen mértékben növelte a plébánián működő helyettesének (vicarius) fizetése. Helyettesként egy felszentelt pap alkalmazására pedig mindenképpen szüksége volt, mivel a plébánia javadalmát pasztorációs kötelezettséggel kapta, amelyet egyetemi tanulmányai miatt személyesen bizonyosan nem tudott Lukcsics I. Nr. 785. A nevezett települést nem sikerült azonosítani. Az egyházmegye a késő-középkorban a Német-római Birodalom nyugati szélén működött. Lásd: Jedin, H. - Latourette, K. S. - Martin J. (Hrsg.): Atlas zur Kirchengeschichte. Die christlichen Kirchen in Geschichte und Gegenwart. Freiburg - Basel - Wien, 1970; Matthew, D.: A középkori Európa atlasza. Bp., 1989. 203. 1427. július 18.: Lukcsics I. Nr. 951. Az Albeni családra ld. Engel, P. - Süttő, Sz.: Beiträge zur Herkunft und zur Tätigkeit der Familie von Alben in Ungarn. In; Südost-Forschungen, 54 (1995) 23-48; János pécsi és zágrábi püspökségére ld. Engel P.: Magyarország világi archontológiája (1310-1457). I—II. ( Históri könyvtár. Kronológiák, Adattárak 4.) Bp., 1996. I. 73, 80. Erre ld. Fedeles T.: Pécsi székesegyházi kanonokok életmódja a késő-középkorban. In: Pécsi Szemle, 8 (2005) Tavasz (6-14). 'Lukcsics I. Nr. 785.