Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 190-193. (Budapest, 2005)
KÖZLEMÉNYEK - COMMUNICATIONS - Fedeles Tamás: Egy németalföldi orvosdoktor a középkori Magyarországon
járó sebészeti beavatkozásoktól." Orvosokat természetesen mindvégig találunk a középkori világi klérus tagjai sorában, ám arányuk az egyházi társadalom egészét szem előtt tartva igen alacsonynak mondható. Amennyiben a székeskáptalanok kanonoki stallumaira összpontosítjuk figyelmünket, megállapíthatjuk, hogy mind Magyarországon, mind pedig Európa-szerte az egyetemet végzett kanonokok közül a medicinát választották a legkevesebben. 2j Ezek alapján nem meglepő, hogy 1458 és 1526 között Budán, Fehérvárott, Győrben és Pozsonyban sem találunk egyetlen javadalmast, aki e stúdiumokat hallgatta volna. 24 Udvari orvosaikat már Árpád-házi királyaink is jutalmazták egyházi javadalmakkal, 25 majd az Anjouk és Zsigmond (1387-1437) regnálása alatt ez tulajdonképpen gyakorlattá vált. 26 Az általában külföldi származású királyi doktorok a 14. század folyamán gyakran a prelátusok rendjébe emelkedtek. Ennek illusztrálására az itáliai Piacenzai Jakab egyházi pályafutását említjük meg, aki Károly Róbert (1308-1342), majd fia, /. (Nagy) LMJOS (1342-1382) orvosaként hájszentlőrinci, majd pozsonyi (1331) prépost, később csanádi (1333), majd pedig zágrábi püspök (1343) lett. 27 A rendelkezésünkre álló adatok alapján úgy látszik, hogy a legtöbb orvos - köztük Goeswin is - a zágrábi székeskáptalanban jutott egy-egy kanonoki javadalomhoz, így talán nem érdektelen e kanonoki testülettel is röviden foglalkoznunk. A zágrábi s zeke s káptalan és az orvostudomány 1425 táján készülhetett a zágrábi káptalan könyvjegyzéke, amely 225 kódex címét tartalmazza. E könyvek közül igen jelentős számú, szám szerint huszonnégy, volt az orvosi témájú kódex. E munkák a lajstrom 26. rubrikájában kerültek felsorolásra a libri medicinales cím alatt. A jelzett könyveken felül több is tartalmazhatott orvosi tárgyú müveket, amint erre az utolsó rovat címéből következtethetnünk: „libri artium et etiam aliqui medicinales ,, . 2S ,A lajstromban felsorolt orvosi könyvek magas or\>osi műveltségre utalnak. "Demkó K.: A magyar orvosi rend története. Lőcse, 1892. 98. 23 Lepine, N. D.: The canons of Exeter cathedral, 1300-1455. 36. In: / canonici al servizio dello Stato in Europa secoli XII1-XVI. Les chanoines au service de l' Etat en Europe du XIII' au XVf siècle, (Red.) Millet, H. Modena 1992. 29-46; Lepine, N.D.: Brotherhood of Canons Serving God. English Secular Cathedrals in the Later Middle Ages. (Studies in the History of Medieval Religion 8.) Woodbridge, 1995. 62 ; Millet, H.: Les chanonies du chapitre cathedral de Laon 1272-1412. (Collection de l'Ecole Française de Rome 56.) Roma, 1982. 465 ; Fouquet, G. : Das Speyerer Domkapitel im spàten Mittelalter (ca. 1350-1540). Adlige Freundschaft, fürstliche Patronage und päpstliche Klientel. Bde HI. In: Quellen und Abhandlungen zur mittelrheinischen Kirchengeschichte. Bd. 57.) Mainz, 1987. I. 183; Tahin N. E.: A medicina doktorai a Zsigmond-kori egyházi társadalomban. 78. In: Bertényi I. - Dóka K. (szerk.): Magyar Egyháztörténeti Évkönyv I. Bp., 1994. 71-83. " 4 Köblös J.: Az egyházi középréteg Mátyás és a Jagellók korában. (Társadalom- és művelődéstörténeti tanulmányok 12.) Bp., 1994. 216. 25 Békefi R.: Orvosok, betegek és Gyógyítás Magyarországon az Árpádok korában. Bp., 1912. passim; Wertner M.: Középkori magyar orvosok és gyógyszerészek. In: Századok, 26 (1893) 599-608; Magyary-Kossa Gy.: Magyar orvosi emlékek III. Bp., 1931. passim. 26 Tahin: i.m. 72. 27 Magyary-Kossa: i.m. 53. 28 Fejérpataky L.: A zágrábi káptalani könyvtár XV. századi könyvlajstroma. 367. In: Magyar Könyvszemle, 5 (1880) 5-6. 363-368; Tahin, N. E.: A zágrábi káptalan orvosi könyvei. In: Az Orvosi Könyvtáros, 30 (1990). 290-299.
